"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2011. május 31., kedd

Az arany gyertyatartó - 19. rész

/2Mózes 25,31-40; 37,17-24/
  
   A hétágú gyertyatartó /lámpatartó/, amely szintén a szentélyben állt, mégpedig annak a déli oldalán, szemben a szent kenyerek arany asztalával, elsőrangú mestermű volt. Mózes a modellt a hegyen látta, és eszerint készítették el. Ilyen remek, művészi módon előállított eszközt csak olyan emberek készíthettek, mint Bésáléel és Aholiáb, akiket Isten a bölcsesség szellemével ruházott fel. Nekünk is szabad az Úrral, az Ő bölcsességével és segítségével számolnunk a nehéz munkában, amikor tanulóként a legnehezebb problémákig vezet el minket.


     A gyertyatartót egy talentum színaranyból készítették /kb. 58,944 kg/. Biztosan állt masszív lábazatán. Ebből a lábazatból jött ki a középső szár, és ebből mindkét oldalon három-három ág nyúlt ki gazdag díszítéssel, mandulavirág alakú kelyhekkel és arany mécsesekkel, ahogy a szöveg írja. A gyertyatartó fölülmúlhatatlanul szép volt. Nem is lehetett volna más, hiszen az Urat szimbolizálta, mint a világ világosságát /Jn 8,12/! A mi bölcs Urunknál minden dicsőséges és leírhatatlanul szép. Hiszen Ő a legszebb az emberek fiai között is /Zsolt 45,3/. Olvassuk csak el a 45. Zsoltárt, vagy gondoljunk az Énekek énekében a menyasszonyra, aki mindenek fölé helyezi a vőlegény szépségét /Én 5,10-16/.

   A lámpatartó előállítása. Vert aranyból készült /4Móz 8,4/, tehát nehéz kalapácsütésekkel kellett elkészíteni, így valódi képe ez annak, aki Istentől verettetett /Ézs 53,4/. Amikor az arany gyertyatartó előállításának leírását valóban megértem, vagyis hogy egy darab aranyból készült, akkor ez minden művész és szakember számára nagy titok marad. Itt volt először is a masszív talapzat, amelyből kinyúlt a középső szár. Ezekből hajtott ki valahogyan a hat díszített ág. A lámpatartó éppen úgy titok marad, mint az, akit ábrázol, a mi Urunk. Amikor Urunk a "világ világossága" eljövendő volt e világra, és ezt az eseményt Gábriel megjelentette Máriának, Mária azt kérdezte: "Mi módon történik ez, holott én férfit nem ismerek?" Az angyal válasza így hangzott: "A Szent Szellem száll tereád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának" /Lk 1,34-35/. E világ bölcseinek Krisztus szűztől való születése megoldhatatlan titok, és az is marad; de nekünk, akik hiszünk, Ő Isten hatalma és bölcsessége /1Kor 1,24/. A hat ágat a középső szárból munkálták ki művészi módon, sok, pontos, megfontolt és irányított kalapácsütés által. Itt is szimbólumra találunk: "Az Úr akarta Őt megrontani betegség által, hogyha életét áldozatul adja, magot lát és napjait meghosszabbítja az Úr" /Ézs 53,10/. Vajon nem belőle származunk-e, mint Ádámból Éva, és nem tőle kaptuk-e a világosságot, vagy más hasonlattal élve, nem Ő-e a szőlőtő és mi a szőlővesszők?

   Mi tőle vagyunk, ugyanazt a természetet kaptuk. Az ágak ereje és biztonsága a szárban volt; benne nyugodtak. Nélküle semmik vagyunk /Fil 4,13/. Ugyanúgy az ágak a szárnak köszönhetik szépségüket. Az ágaknak ugyanaz az előjoguk van, mint a szárnak; világítani, vele feltámadni és vele lenni a mennyei helyeken /Ef 1,3/.

   Ami akkor a szárral történt, az történik ma az ágakkal. Ahogy a mi Urunk szenvedése által lett tökéletessé /Zsid 2,10/, úgy kell ma övéinek gyakran sok háborúságon keresztül bejutni Isten országába /Csel 14,22/. Szívesen hordozzuk Urunk halálát testünkben, hogy az Ő élete nyilvánvaló legyen általunk /2Kor 4,10/. Ha részt vállalunk az Ő halálában, akkor az Ő életében is részesülünk. A szép mandulavirágok az arany mécsesek is csak sok kalapácsütés által formálódhattak ki. Krisztus képének láthatóvá kell válnia bennünk, de ez is csak szenvedéseken és próbákon keresztül történik. Ebből megtanuljuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak /Róm 8,28/.

   Kit ábrázol ez a gyertyatartó? Már láttuk: Urunkat /vö. Zak 4/. A szent hajlék egyes tárgyainak vizsgálatánál többféle alakban láttuk az Urat jelképesen. Itt úgy látjuk Őt, mint a világ világosságát. A szentélyben nem volt ablak; tehát teljesen sötét volt, és így egy pap sem szolgálhatott volna, de ott állt a gyertyatartó. Beszámolónkban eddig ez az egyetlen tárgy, amely tiszta aranyból készült, vagyis a már ismert akácfa nélkül. Itt úgy látjuk az Urat, mint valóságos Istent, aki mint igazi világosság jött e világra /Jn 1,9-10; 8,12; 9,5; Ézs 42,6; 49,6/. A világban volt, a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt /Jn 1,3-5.10/. Izráel nem ismerte fel Őt, de vajon miért? Mert belsőleg megsötétedett, távol a szent dolgoktól, halott ceremóniákban élt. Az arany gyertyatartó csak a szentélyben látható. Jézus Krisztus az Atyától világosságot hozott nekünk. Ő a vonzó világosság. Amikor a vámszedőkhöz és a bűnösökhöz szólt, akkor ezek úgy érezték, hogy ez a világosság vonzza őket. Ő ama fényes hajnali csillag /Jel 22,16/, az igazságosság napja, akinek szárnyai alatt gyógyulás van /Mal 4,2/. Minden időben az Atyát sugározta ki. Felkenetett a tanításra: hogy kisugározza az Igét, ami a fény /Ézs 61,1/. A hét lámpa az Ő tökéletes szolgálatára mutat rá. Tökéletes világosságot hozott, nem pedig félhomályt. Ott fenn is két lámpa ég Isten trónja előtt /Jel 4,5/. Ő az Atyát sugározta ki, és elmondhatta: "Aki engem látott, látta az Atyát" /Jn 14,9/. Isten előtt élni, hordozni az Ő világosságát, ez is feladatunk.

   "Ti vagytok a világ világossága" /Mt 5,14/ - mondta az Úr. Így a gyertyatartó Isten népére vonatkozólag igen gyakorlati alkalmazási módot kap. Mi az Úrtól nyertük a világosságot; Ő maga gyújtott meg bennünket /2Kor 4,6/. Ebben a fényben ismerte fel Saul az Urat, és a kapott világosságot hamarosan továbbadta másoknak, akik még a sötétségben éltek /Csel 26,13.18/. Mi is kaptunk mindannyian világosságot az Úrtól, és ezt ki kell sugároznunk. Gyönyörűen mutatja be az Úr az övéit, mint fényhordozókat az asszony példázatában, aki elvesztette pénzét /Lk 15,8-9/. Az asszony, mint a Gyülekezet képe, világosságot gyújtott és szorgalmasan kereste az elveszett pénzérmét, amíg meg nem találta. A pénz az elveszett ember jelképe, aki a király képét viseli, de sötétségbe került. Keresik, míg meg nem találják. Világítunk-e mi is így ebben a sötét világban, hogy az elveszett pénzt megkeressük? "...ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt" /Mt 5,16/.

   A gyertyatartó elhelyezése. Teljes sötétségben állt. Így állított Isten minket is egy sötét világba azért, hogy az elfordult és elvetemült nemzetség között az evangélium fényét sugározzuk, és hirdessük Krisztus hatalmas dolgait /Mt 12,39; Fil 2,15; 1Pét 2,9/. Hogyan világít sokszor egy kicsiny jánosbogárka is az éjszakában, szinte áttöri a sötétséget. De mi nem a jánosbogárkához, hanem a gyertyatartóhoz hasonlóan akarunk világítani. Nemcsak az egyes személyeknek, hanem elsősorban minden helyi gyülekezetnek ilyen gyertyatartónak kell lennie, ahogy ezt a hét gyülekezetnél látjuk a Jelenések 2-3-ban. Néhányan nem jól világítanak, ezért mondja az Úr feddőleg: "Az a mondásom ellened..." Ahogy a világ Jézus Krisztus napjaiban az Atyát a Fiún keresztül látta, úgy kell ma a világnak az Urat rajtunk keresztül látnia és megismernie. Fényünknek kedvesnek, vonzónak, de egyben intőnek is kell lennie: mert a világosság tanúskodik a sötétség ellen /Fil 2,15-16/. Gondoljuk csak el, milyen bölcs a világ a maga fényreklámjaiban, amelyek mindenki szemét magukhoz vonják. Nem kellene nekünk az Urat, aki Isten dicsősége, még sokkal szebben kisugároznunk? A papok szolgálatukat a hétágú gyertyatartó fényében végezték, és csak ebben a világosságban tudták azt jól ellátni.

   Egy könyvben olvastam: "A belső megvilágítás fénye, amely kezdetben sápadt és szinte láthatatlan, a hűség mértéke szerint fog növekedni, míg végül hétszerte jobban világít majd, mint a nap fénye, ahogy ezt az Úrról mondja az Ézsaiás 30,26." Mert a nap e mulandó világhoz tartozik, a szentély fénye azonban az örökkévaló világból származik. Mennyire kellene szégyenkeznünk és böjtöt hirdetnünk az egész gyülekezetben, sírással és jajgatással, ahogy Jóel idejében történt /Jóel 2,12-17/. Az ilyen megtérést azután nálunk is új kegyelem és új áldás gazdag áradata követné. Csak az a gyülekezet képes népünknek valódi szolgálatot nyújtani, amely a kinyilatkoztatás világosságából él. Jaj annak a gyülekezetnek, amelyik kivonja magát ez alól a felelősség alól. Ma olyan emberekre van szükségünk, akiknek belső fülei nyitva vannak a szentély hangja számára. A belső megvilágosodás egyetlen pillanatában többet látunk, mint mások könyvekből éveken keresztül.

   A gyertyatartó gondozása. A lámpa éjjel és nappal égett a szentélyben, ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a mécseseket pontosan naponta tisztították, a kanócot megújították, és a lámpát friss olajjal töltötték meg.

Menóra tisztító eszközök
Edény, és ecsetek
Ez az, amire mindig szükségünk van: önmagunk megítélése. "Amely /vessző/ gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen" /Jn 15,2/. Csak a felülről kapott világító erő által leszünk képesek missziónkat elvégezni. A szentélyben a papok gondoskodtak a megtisztításról. Ma a Gyülelekezetében erről a mi örök Főpapunk gondoskodik odafenn /Zsid 4,14-16/. "Vizsgálj meg engem, ... próbálj meg engem" - könyörgött már a zsoltáros /Zsolt 139,23-24/, legyen ez a mi kérésünk is. Tisztítsuk meg magunkat az Ő erejében minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és vigyük végbe megszentelődésünket /2Kor 7,1/.

   A lámpát naponta frissen megtöltötték. Ahol az olaj hiányzik, ott a lámpa csődöt mond. És ahol a Szellem olaja hiányzik, ott hiányzik a teljhatalom, és hiányoznak az ismertetőjegyek is. Ahogy az olaj használat közben elfogyott, és azt pótolni kellett, úgy kell Isten gyermekének naponta újból beteljesednie Szellemmel az Írás szerint: "Teljesedjetek be Szellemmel" /Ef 5,18/. A fénynek állandóan égnie kell, örök rendtartás ez /2Mózes 27,21/. Minél több az olaj, annál több a világosság. Istvánnál ez oly erősen világított és fénylett, hogy a világ bölcsei, bölcsességükkel nem állhattak ellen /Csel 6,10/. Talán olyan valaki is olvassa ezt a fejtegetést, akinek lámpája korábban fényesen világított, ma pedig csak pislogó kanócnak látszik. Miért ez a visszalépés? Elfelejtette a lámpát rendszeresen tisztítani és újratölteni. Nem kell kétségbeesnie, hanem ragadja meg az Igét a Máté 12,20-ban, vagy ahogy Pál mondja: "Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, el is végzi azt a Krisztus Jézus napjáig" /Fil 1,6/. Engedd magad felszítani és megtölteni, hogy feldíszített lámpával menj a vőlegény elé /vö. Mt 25,1-12/. Az első szeretet örömolaja számodra is készen áll, csak ragadd meg!

   A lámpának volt néhány más feladata is. Megvilágította a szentély tárgyait. A sugarak megtörtek az arany deszkákon. Csak így tudjuk mi is az isteni fény által meglátni testvéreinkben az isteni természetet; és akkor nem ismerünk többé senkit test szerint.


   A fény ráhullott a szent kenyerek asztalára is. Csak ebben a világosságban ismerjük fel Isten szakadatlan gondoskodását. A kenyér, mint a papok tápláléka, mindig ott feküdt az asztalon. Isten sok gyermeke szellemi éhségben szenved, pedig a szentélyben bőséges a kenyér, hiszen maga az Úr az /Jn 6,48.51.58/.

   A fény továbbá megvilágította az arany oltárt is, ahonnan a tömjén kedves és jó illata szállt fölfelé /2Móz 30,8/. A szentélyben látjuk főpapunkat érettünk közbenjárni /olv Jn 17-et/. Ott képvisel minket, de ott kell nekünk is, mint az Ő papjainak megtanulnunk, hogy az ember mindenekelőtt könyörögjön, imádkozzon, közbenjárjon és hálát adjon minden emberért /1Tim 2,1/.

   Ó, bár mindnyájan többet tartózkodnánk az Ő világosságában, hogy magunk élvezhessük ennek drága voltát, de azért is, hogy kivihessük ezt a szegény világba!

George R. Brinke

A Világosságról Igék: http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/vilagossagrol-igek.html

Nincsenek megjegyzések: