Földi állam és a Mennyország

Készítette: Bogi

Készült: 2004. szeptember 30. – 2005. június 24.

 

Földi állam és a Mennyország

Gondolatok a keresztyén hívő helyzetéről a földi államban

Keresztyének a földi államban

El lehet e érni a Földön a jogra, igazságra, szociális érzékenységre („emberszeretetre”) épülő államot?

Egy bizonyos szintig igen, sőt lehetséges lenne a majdnem tökéletes állapotig. A tökéletesség azonban nem valósítható meg. A rendet zavaró, békét veszélyeztető elemekre számtalan lehetőség adódhat önérdek érvényesítésből, vagy lázadásból. Az állam örök hibája marad viszont, hogy a maga által hozott legitim törvények betartását ő is csak erőszakkal tudja érvényesíteni a rendet megzavarók ellen, amennyiben szükséges annak betarttatása.

Az erőszak pedig sohasem megoldás, egy olyan eszme megvalósításánál, ahol a hangsúly azon van, hogy mindenki a másik ember őszinte tiszteletére, szeretetére törekszik. Ezen felül a tökéletesség felé haladó állam tökéletes megvalósításának akadályai nem csak a tudatosan rossz akaratú, bűnös emberektől származó rendet zavaró elemei, hanem magában az államot építő tagok tökéletlenségéből, megváltoztathatatlan bűnös természetéből is adódik.

A keresztyén hiszi, mert tudja, hogy a tökéletes állam nem valósítható meg emberi erővel, hanem Istentől fog alászállni, akkor, amikor Jézus Krisztus visszajön, hogy megalapítsa a tökéletes államot. Ennek az államnak Istentől kapott új lélekkel, új szívvel megáldott emberek lesznek a vezetői. Az új emberi szív alapja Isten szeretete lesz, amely pecsétje az igaz ember szeretetnek.

Az ezer éves királyság vezetői, olyanok lesznek, akik életüket, vérüket adták Jézus Krisztusban vallott hitükért, vagyis Isten szeretetükért. Isten tudja, kik lehetnek azok, akik megérdemlik, hogy Krisztussal együtt uralkodhassanak, kik voltak és méltók arra, hogy vérüket adják Krisztusért. Isten tudja, hogy kik azok, akik tökéletesek lettek Isten szeretetükben, és alkalmasak lettek Krisztus ezeréves uralkodásában a vezetésre.

De Jézus Krisztus milyen útmutatást adott, arra nézve, hogy mit tehetünk most egy földi tökétesebb államért? Van-e feladata egy keresztyénnek az állam kialakításában? Szükséges-e hangját felemelni a jogtalanságokért, ha igen milyen formában? Egyáltalán van-e joga egy keresztyénnek ebben a világban a keresztyén eszméket megvalósítatnia az állami gépezetben?

1.) Nem több és nem kevesebb, mint egy próféta hangja lenni. Felhívni az állam figyelmét a hibákra, a jogtalanságokra és a bűnökre, és ha van megoldási javaslatokat adni, de a megvalósítás kikövetelése nem feladata egy keresztyénnek. Mivel nem ez a küldetése a keresztyéneknek, hanem az evangelizálás, és az egymás közötti szeretet közösség létrehozása.

2.) Testvérek egymás között, a gyülekezetben és a családjukban valósíthatják meg csak Krisztus programját, nem a világi államban. A szeretet útján.

A hívő ember, amely mértékben szereti Istent, és mélyül Isten felé a szeretete (és ismerete), olyan mértékben nő szeretete az emberek felé. Mert a hívőben a Szent Lélek munkája révén tudatosul, hogy amiképp Isten őt szereti úgy szeret mindenkit. Ha szeretem Istent, miképp az első mózesi parancsolat rendeli, akkor törvényszerű következmény, hogy nem teszek rosszat felebarátomnak, nem vagyok vele szemben önző, büszke vagy hiú.

A hívő ember szeretete egy tudatos hozzáállás, nem érzelem vagy szenvedély. Abból az alapból indul ki, amely az Isten felé való szeretetnek nevezünk. Isten parancsolatait betartom, Istennek való engedelmes életet élek, mert Istent szeretem.

Az államot tehát nem tudja alakítani egy keresztyén – miképp Isten, és Jézus Krisztus sem tudta, vagy akarta - direkt módon, viszont az államban, a társadalomban, mint szeretet sziget világíthat a keresztyén és a testvéri közösség, megmentve sokakat.

Krisztus programja a szegényeknek az államban

A mai kaotikus világ „ki tud többet rabolni, jaj csak el ne veszítsem” alapérzésen alapul. Egyrészről hajtja a kapzsiság vágya, másrészt a félelem. Rossz konstaláció. Ugyanis ez a hozzáállás kedvez a tömegesen jelentkező önzőségnek, egoizmusnak, szeretetlenségnek. Noha egy jól működő társadalomban pont ezek ellen harcolnának.

Ezért a mai magyar társadalom tartókötelek nélkül maradt. Sem Istene, sem királya, sem diktatúrája, sem hite nincs, sem lehetőségei tagjai számára, hogy saját helyzetükön változtassanak. Mindenki számára maradt önmaga görcsös védelme a világgal szemben. Ez fárasztó, idegőrlő munka, főleg, ha mellette a kielégíthetetlen pénzkeresés, a Mammon bűvöletében él.

További probléma, hogy az igazság darabokra esett, az ember érzi, hogy egy darabka nem a teljes igazság, nem is ad tehát kielégülést. De nincs ideje összerakni a teljes igazságot, és nincs mersze Egy igazság mellé teljes hittel odaállni, mert nem biztos abban sem. A gazdasági helyzet nehézkessége, az új kormányok, és politikájuk, valamint a kormányfők váltogatása szintén bizonytalanító tényező. Ez a helyzet hisztériát szül az emberekben. Főleg, ha mint ahogy történik a politikusok még rá is játszanak erre. A magyar társadalomban minden téren, minden vonatkozásban jellemző a bizonytalanság.

Mit tehettek én, mint hívő ember? Kell, hogy legyen bennem egy tudatos magabiztosság a világra, és az ország vezetésére nézve, amely független emberektől, vezetőktől, mert kizárólag Istenből merít. Bizonysággal tudni, hogy Isten nem csak a szellemi világban királyom, hanem ő az úrra a materiális világnak is, bár ez nem így tűnik. Mégis amíg ez nyilvánvalóvá nem lesz, addig is nekem Atyám, királyom és uram marad, mert én az ő kegyelméből gyermeke és szolgálója vagyok.

Ez a hozzáállás sokat segít elhelyezni magunkat, és elejét venni a hisztériának, a pániknak. A keresztyénnek fontos, hogy kívülállóként, vagyis felülről tekintsen a környező társadalmi világra, az azokban ható emberi erőkre, ideológiákra. Pontosan lássa azok mozgató erőit, hogy be tudja azonosítani őket, és levonja a megfelelő következtetést. Ez a legnehezebb, leginkább agymunkát követelő feladata egy keresztyénnek. Ha azonban egy keresztyén biztos tudattal tudja, hogy Istennek van egy terve az egész világra és a történelmére nézve, akkor kialakult benne azon alap bizalom Isten felé, amelyre felépítheti történelmi és jelenkori világképét. Mert egy keresztyén számára szükséges, hogy, ismerje a történelmet, meglássa benne Istent, és saját maga időtávlatát. Azt az időtávlatot, amelyről már tudja, hogy Isten kegyelmén nyugszik, azon az Istennek kegyelmén, amely mindig meg fogja találni az időtávlatában, bár nem biztos, hogy éppen úgy ahogy éppen elvárná.

A keresztyén társadalmi helyzete így jellemezhető, és így kell jellemezni: Isten gyermeke. Isten szolgája. Nos fontos, hogy egy keresztyén önmagát soha sem az adott társadalmi hierarchiába sorolja. Tehát, hogy vagy a szegényekhez, vagy a középréteghez, vagy a gazdagokhoz tartozik-e. Kisebbségi avagy többségi e.

„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?” Jak. 2,1-7

Egy keresztyén minden társadalmi helyzetben és pozícióban, minden körülmények között tartsa annak magát ami, Isten szolgája, és tudja, hogy ezt a pozíciót Istentől nyerte el. Ő avatta azzá, megtérésekor. Tehát szükséges, hogy eképpen éljen, viselkedjen az emberek között. Bátran. Felhatalmazással. Erővel. És mégis alázattal. Az Úr segít, hogy kialakuljanak a szükségesek.

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: «Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.»” 2Kor. 9,8.9

Ne soroljuk be magunkat abba a rendszerbe, ahová a világ kívánná, hogy besoroljuk magunkat, és ne viselkedjünk úgy, ahogy a besorolási státusz tőlünk elvárná. Lásd Pál apostol tanácsát erre vonatkozólag az 1Kor. 7,29-32 ben:

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket.”

Hagyjuk a világra, soroljon be minket, aminek akar, de mi ne soroljuk be magunkat, se más testvérünket. Legyünk függetlenek a fennálló társadalmi csoportokba való besorolástól.

Ebben példa Jézus Krisztus. Jézust tanítványai sem ismerték fel rögvest, de őt ez nem zavarta, tudta ki küldte, mi a feladata. Nem emberektől várta, hogy megmondják mit kell tennie, hogy felavassák a királyi pozícióra. Ő az volt. A farizeusok pedig nem ismerték el annak, aminek mondta magát. Isten fiának. Jézust ez sem zavarta. Nekik hangsúlyozta, lényegtelen, mint gondolnak róla, mert ő az Atyától kapta a meghatalmazást, küldetését véghez kell vinnie. Ezekből következik, hogy mi is lássuk meg miért is vagyunk ebben a világban. Azért, mert az Úr küldöttjei vagyunk. Róla kell bizonyságot tennünk ennélfogva az elismerést az Úrtól várjuk, ebben a pénzalapú, siker és elismerés után hajtó világban. Ezért, ha a világ nem ismer el minket nem rohanunk utána, ha pedig az Úr késik megerősítésünkkel akkor is kitartással vagyunk, mivel tudjuk, a Tőle való örökélet ajándéka és a mennyei jutalom nem marad el. 

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid. 10,32-39

Másrészt pedig akár szenvedéstől sem riadunk meg, hiszen élen járt ebben is Mesterünk.  

„Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.” Pál II. levele Timóteushoz 2:11-13

„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” Pál II. levele Timóteushoz 2:3

„Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” Pál II. levele Timóteushoz 4:5

„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt!

Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe.

Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” Jak. 5,1-11

A szegények öröme

A szegények vágynak az evangéliumra!

Jézus Krisztus programja szerint:

1. Harc az önzés ellen!

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.” 1Kor. 7,29-35

2. Az ember igazi maradandó vagyona a mennyei értékek!

Tudjátok meg, maradandó vagyonotok van!

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid. 10,32-39

3. Harc az irigység, és a féltékenység ellen

Ez nem csak az anyagiakra vonatkozik. Krisztus Testében, a testvérek sem egymás között, sem hitetlenekre semmire ne féltékenykedjenek, irigykedjenek. Minden ajándék Istentől száll alá. Egymást támogatni kell az ajándékok kibontakoztatásában, működtetésében. Főképp Krisztus Testében.

Borzasztó látni, miképp a testvérek egymást építik le a féltékenységeikkel. Mert tudatlanok, nem tudják, hogy a másik ajándéka az ő hasznát is szolgálja, és végeredményben minden Isten dicsőségét szolgálja. Legyünk egymásért hálásak. Közös célunk van, és ezt közösen tudjuk megvalósítani.

De Isten az, aki őrködik felettünk, hiszem azt, hogy Krisztus Teste minden emberi gyarlóságunk ellenére él, működik.

Kár, hogy folyton állandóan keresztre szegezzük egymást. Mert még gyönyörködhetnénk is egymásban.

Kár, hogy a keresztyének nincsenek tudatában, hogy nem a földre gyűjtenek kincseket, elismeréseket, dicsőséget, hanem a Mennybe.

4. Isten harcol értünk

Ne légy heves. Bízz az Úrban. Fájdalmasan tapasztaltam meg, hogy minden harcom az Úr kezébe kell adnom.

5. A programról

A deprivatiáció nem szüntethető meg. „Szegények mindenkor lesznek veletek”

Mindig lesznek hajléktalanok.

1. Cél: azok, akik képesek megállni a saját lábukon, mert lelkileg meg akarnának, és szocializációjukkal sincs semmi baj, de anyagi lehetőségük nincs rá azokat kiemelni.

- természetes támaszok megkeresése, rokonok, barátok, egyéb segítő emberek

- állami források

- egyéb, alapítványi források

igénybevételével, munkahely, lakás megszerzésére.

Probléma: kevés a forrás, kevés a támogatás összege, kevés bajba jutott ember számára ad lehetőséget.

Megoldás: több alapítvány, vagy a meglévő alapítványok nagyobb társadalmi támogatása.

A társadalom aktivizálása, a bajbajutott emberek támogatására alapítványi befizetésekkel. Csúnya szóval: „reklám”. A médiában megjelenő ilyen irányú reklámok jók, de más fajta reklámra gondolok, az élő példákra, mint Teréz anya. Nagyobb ösztönző ereje van.

Az állam részéről

      -          normatíva

-          1 %

      -          az alapítványoknak adott támogatás
                  pénzbeli összegek lehetőségek, de még mindig kevés.

2. Cél: Azok, akik nem akarnak kitörni, mert szocializációjuk megrekedt, visszafejlődött. Lelkileg, testileg leépültek. Továbbá minden kiemelkedésre való hajlamuk, akaratuk megszűnt, két év hajléktalanság minden embernél ezt eredményezi.

Az ő velük való foglalkozás, első pontja, a szeretet és a megbecsülés kimutatása feléjük. A szeretet általi „megdöbbentésük”. Mert ez által a megszokott sémákból kirázzuk, ha csak egy pillanatra is, (számunkra láthatatlanul is), és lehetőséget adunk a hajléktalan emberben lévő humánum megmozdulására, amely ha további pozitív ingereket kap, megerősödhet, és vágy indulhat a lelkének rehabilitációjára. Ennek a folyamatnak az elindulása teljesen a hajléktalan ember lelkén múlik, a mi részünk tehát „csak” a szeretet megélése feléjük, szavakban, és nem pénzben. Az elsődleges feladatunk feléjük az elismerés megadása, az Isten teremtményének, bármily borzalmas állapotban van a lelke, teste. Igazából nem igényli a lakhatást és a munkát, mert az emberi kapcsolatait nem tudja felépíteni, mert a társadalomba addig nem tud beilleszkedni, amíg a lelke meg nem gyógyul a súlyos szeretetlenségből. Ez viszont igen aprólékos, hosszú távú, akár évek munkája. Nem várható el, hogy napok alatt meggyógyuljon a lelke, és vágyakozzon a jobb élet után. Minden döntés rajta függ. A mi részünk a szeretet.

---

„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” Zsid. 13,14

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.” Fil. 3,20

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.” Mt.6,19.20

„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt!

Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe.

Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” Jak. 5,1-11

„Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká. Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát! Ha zálogba vetted embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki! Mert egyetlen takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok.” 2Móz. 22,21-26

„A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek! Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.” 2Móz. 23,6-8

„Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.” 5Móz. 15,4

„Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az ÚRhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged. Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet. Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.” 5Móz. 15,7-11

„És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.” Lk. 6,34

„Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?” 1Jn. 3,17

„Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Mt. 26,10.11

„Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik.” 5Móz. 24,14

„Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?” Jób. 30,25

„Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.” Zsolt. 9,19

„Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.” Zsolt. 22,25

„Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!” Zsolt. 40,15-18

„Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője. Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük.” Zsolt. 72,11-14

„Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.” Zsolt. 9,13

„Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!” Zsolt. 74,20-23

„Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.” Péld. 19,1

„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg. Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.” Péld. 19,21.22

„Ne rabold ki a szegényt, mivel szegény ő, és ne tipord el a nyomorultat a kapuban!” Péld. 22,22

„Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér. Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. A rossz emberek nem értik meg a törvényt, de akik keresik az URat, egészen megértik. Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. Aki ügyel a tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára. Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki könyörül a nincsteleneken.” Péld. 28,1-8

„Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” Préd. 2,26

  

„Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. Ha esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a nyerészkedést, hosszú ideig él.” Péld. 28,15.16

„A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát.” Péld. 29,13

„Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.” Péld. 22,2

„Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul.” Préd. 4,13

„Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!” Zsolt. 40,18

„Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam! De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.” Zsolt. 109,16-22

„Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt, mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől.” Zsolt. 109,30.31

„Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából!” Jer. 20,13

„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?” Jak. 2,1-7

„A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.” Zsolt. 112,5-9

„Jézus így válaszolt nekik: «Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.»” Mt. 11,4-6

 Jézus mondja:

„Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Lk. 4,18.19

 Jézus mondja:

„Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Lk. 7,22.23

Jézus mondja:

„Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Mt. 19,21

„Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: «Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.»” Lk. 19,8

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: «Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.»” 2Kor. 9,8.9

 Anna énekéből:

„A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.” 1Sám. 2,5-9

„Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” Zsolt. 33,16-22