Elmélkedés I Mózes 39-45 fejezetekről
"Mikor éhséget idézett elő a földön,
és a kenyérnek minden botját eltörte,
elküldött előttük egy férfit, Józsefet,
aki rabul adatott el; a lábait béklyóba szorították,
ő maga vasban járt, mindaddig, amíg szava beteljesedett.
Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Elküldött a király és feloldotta őt,
a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
úrrá tette házán, és uralkodóvá minden jószágán,
hogy főembereit tetszése szerint megkötöztethette,
és véneit is bölcsességre taníthatta."
Zsolt 105,16-22
Figyeljük meg jól, hogy mindez azért történt, hogy felemelje azt, akit az emberek elvetettek, és hogy azután ugyanezeket az embereket teljes tudatára ébressze ama bűnüknek, amelyet az elvetés által követtek el.
És milyen csodálatos módon ment végbe mindez! A legközönségesebb és a legjelentéktelenebb, a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb körülmények is mind arra szolgáltak, hogy Isten döntéseit megvalósuláshoz juttassák.
A 39. fejezetben a Sátán Potifár feleségét használja fel arra, hogy Józsefet börtönbe vettesse, a 40. fejezetben pedig a főpohárnok hálátlan hanyagságát használja fel arra, hogy a tömlöcbe visszatartsa; de minden hiába. Isten volt a színfalak mögött. Az Ő keze irányított minden rugót, a körülmények hatalmas gépezetében, és amikor elérkezett az ideje, előhozta a szándéka végrehajtására kiszemelt embert, és tágas teret adott neki. (Zsolt 4,2)
Ez mindig Isten előjoga; Isten mindenek fölött áll, és mindent fel tud használni arra, hogy nagy és kikutathatatlan terveit végrehajtsa. Boldogsággal tölt el bennünket, ha mindenben Atyánk kezét és döntését fedezhetjük fel és megnyugtató számunkra, hogy minden az Ő korlátlan rendelkezésére áll: angyalok, emberek és ördögök mind az Ő mindenható keze alatt vannak, és minden arra szolgál, hogy Isten tervei megvalósuljanak.
Mindezt igen figyelemreméltó módon láthatjuk az előttünk levő írásrészben. Isten meglátogatja egy pogány testőrfőhadnagy családi körét, ellátogat egy pogány király udvarába, sőt bemegy hálószobájába, és a fáraóban keltett álmok mind hozzájárulnak Isten tervei megvalósulásához. Nemcsak az egyes személyeket és azok körülményeit használja fel Isten végcélja előmozdítására, hanem az egész Egyiptomnak, valamint a körülötte elterülő országoknak is színtérre kell lépniük. Egyszóval ebben az Isten keze által rendezett hatalmas színjátékban az egész földnek az a szerep jut, hogy a "testvérei közül kiválasztottnak" (49,26) a dicsőségét és nagyságát bemutassa.
Ilyenek Isten útjai, és a legnagyobb örömöt nyújtó, legfelemelőbb dolgok egyike a hívő lélek számára, ha mennyei Atyja csodálatos cselekedeteit lépésről-lépésre nyomon követheti.
Ámulatba ejtő módon nyilvánul meg az isteni gondviselés József érdekes történetében! Vessünk csak egy pillantást a király foglyai börtönébe (30,20). Látunk egy vasra vert embert, szörnyű bűnnel vádolva, az emberi társadalomból kivetve, kitaszítva; és mégis éppen ez az ember kerül egy szempillantás alatt Egyiptom legmagasabb méltóságába. Ki merné tagadni, hogy mindebben Isten keze volt?
"Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! És levette a fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és József kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban" (41,39-44)
Ez nem mindennapi felmagasztaltatás volt. Vegyük csak szemügyre a kutat meg a börtönt, s ha nézzük az események láncolatát, mindenütt látjuk Isten keze csodás munkálkodását, és az is azonnal világossá válik, hogy mindebben az Úr Jézus Krisztus szenvedéseinek és dicsőségének előképe van. Józsefet Isten kihozta a kútból és a tömlöcből, ahová testvérei irigysége és a pogány hamis ítélkezése juttatta, hogy egész Egyiptom felett uralkodóvá legyen; de nemcsak ezért, hanem hogy Izráel és az egész föld számára az áldás csatornája és az élet megtartója legyen. Mindez olyan csodálatosan Krisztusra mutat, hogy előkép ennél tökéletesebb már nem lehet. Látunk egy férfit, akit emberkezek minden igyekezetükkel a halál helyére vittek, és Isten keze azután feltámasztotta és nagy méltóságba, dicsőségbe emelte.
"Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az Igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Őt" (Csel 2,22-24).
Az említett pontokon kívül még két olyan esemény van József történetében, amely még tökéletesebbé teszi az előképet. Az egyik a 41. fejezetben levő házassága, amelyet egy idegennel kötött és találkozása testvéreivel a 45. fejezetben. Az események sorrendje a következő: József úgy mutatkozik be testvéreinek, mint akit az atyja küldött; testvérei elvetik, és mindent elkövetnek, hogy a halál helyére juttassák; Isten elviszi onnan és a legmagasabb méltóságra emeli. Így felmagasztaltatva kap menyasszonyt, és amikor test szerinti testvérei teljesen összetörve lábaihoz hullanak, megismerteti magát velük, megnyugtatja szívüket, és boldogságba viszi őket, s azután áldások közvetítője lesz nekik és az egész világnak.
Itt néhány megjegyzést kell tennem József házasságára és testvérei helyreállítására vonatkozólag. Az idegenből vett feleség a Gyülekezet előképe. Krisztus bemutatkozott a zsidóknak, és miután elvetették, elfoglalta trónját a magasban, és elküldte a Szent Szellemet, hogy egy zsidókból és pogányokból álló Gyülekezetet hívjon létre, hogy vele a mennyei dicsőségben egyesüljön.
Először megfigyelhetjük, hogy az egyiptomi menyasszony a legbensőségesebb kapcsolatban állt Józseffel az Ő dicsőségében. (József felesége a Gyülekezetet ábrázolja, amint Krisztussal az Ő dicsőségében egyesül, Mózes felesége pedig a Gyülekezet előképe, amint Krisztussal az Ő elvetettségében egyesül.)
Az egyiptomi menyasszony egy volt Józseffel, aki mindenét megosztotta vele, amije volt. Közvetlen közelében olyan meghitt közösségben lehetett Józseffel, amelyről másnak sejtelme sem volt. Így van ez a Gyülekezettel, a Bárány menyasszonyával is. Krisztus mellett foglal helyet, hogy részese legyen elvetettségének és dicsőségének. Krisztus helyzete adja meg a Gyülekezet helyzetének jellegét, és a Gyülekezet helyzete az, amely a Gyülekezet életére rányomja a bélyegét. Ha Krisztus köré gyűltünk, akkor nem az itt lent megalázott, hanem a dicsőségben felmagasztalt Krisztusnál vagyunk.
Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, többé már nem ismerjük" (2Kor5,16)
A Gyülekezet gyülekezőhelye; Krisztus dicsőségében. "Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32)
C. H. Mackintosh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése