"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. június 13., csütörtök

Egy korszak lezárása



Ez a lejegyzés legyen egy korszak lezárás.


1987. október 02. napján - iskolai tanuló voltam, 11 éves - súlyos autóbalesetet szenvedtem.
Egész fejre kiterjedő koponya-sérüléssel, sokkot kaptam, (később amnéziát), a kórházban tértem magamhoz.

Öt évvel később, 1992. november 02. napján
Kétszer GM (Grand Mal egész agykérget érintő nagyroham) típusú eszméletvesztéses rosszullétem volt, a hajnali órákban. Ami után kórházba szállítottak.

Természetesen egy ilyen eset után, az embert alaposan kivizsgálják, hogy mi okozhatta, az eszméletvesztéses rohamot, milyen sokk, agyvérzés, agydaganat, gyulladás, tályog, stb. CT, EEG, idegorvosi, egyéb szakorvosi vizsgálat. Esetleg összefüggésben, a korábbi koponya sérülésemmel.

A gégészeten megállapították, hogy gyulladásos betegségem van.
Ez a családi nyaralásunkkal kezdődött és több hónapig, októberig tartott és nem múlt.
Úgy begyulladtak a hangszálaim, hogy beszélni sem tudtam.
Lázas nem voltam, de az agyam elkezdett kihagyni, ezért ősszel elmentem a háziorvoshoz, hogy elmondjam neki, hogy nem csak, hogy makacsul meg vagyok fázva, de akaratlan rángások jönnek rám, és pillanatokra elveszítem az eszméletemet.
Elmondtam, hogy este, amikor lefekszem aludni, zuhanni kezdek.
Egy fekete lyukba.
Spirálban, lefelé.
És igen meg kell feszítenem magamat, éjszakánként, hogy életben maradjak. Vagyis, hogy vissza tudjam rángatni magamat az életbe, mert egyébként úgy érzem, ha zuhanni hagynám magam meg fogok halni és halálosan kimerültem ebben a küzdelemben.

A házi orvos pszichiáterhez küldött. Ott a pszichiáter beszélgetésünk után rögtön EEG-re küldött, ám az EEG eredményét már nem tudtuk megkapni, sem terápiát nem tudtak elkezdeni, mert közbejött az éjszakai rosszullétem és kórházba szállítottak.

Édesapám azon a hajnalon azt hitte meghaltam.
Két óriási pofonnal akart magamhoz téríteni. - de semmit sem reagáltam az erős ütéseire.
Szüleim nem tudták mi történt velem, és megvoltak győződve róla, hogy végem.
Anyukám, apukám is látott már többször másoknál epilepsziás rosszullétet, később elmondták: nálam ez nem az volt. Nem voltak rángásaim. Ha hasonlították valamihez, akkor ahhoz, hogy a halálszélén voltam.
Azonnal hívták az orvost, mentőt.

Később, amikor hazajöttem a kórházból, és megtudta a házi orvos, hogy mi történt
velem, azonnal eljött hozzám, és bocsánatot kért tőlem, - egy tinédzsertől, - hogy nem vette rögtön észre az elbeszélésemből, hogy nem pszichikai, hanem fizikai gyulladásban volt a testem és az agyhártyám!
Ez az orvos nagyon jó ember volt, sajnos később meghalt.

Gégészeti leírás: deviatie septi nassi ad sinistri -sinusitis maxiallris chr.1.s.
Orrcsepp, Sollux, antihistamin adása javasolt, és kontroll.

Az agyi CT a bal sinus maxillaris falán körkörösen vaskos nyálkahártya látszik.
Ez későbbi, 2000-es MRI-n is látszott. Gócpontokkal. Itt már az is látszott, hogy a tobozmirigyemen egy 4mm-es ciszta is van.

A vaskos nyálkahártya valószínű levonult gyulladásra utalt.
Rengeteg Glycerin-t itattak velem a kórházban, amit úgy tudom, agyhártya-gyulladás esetén adnak.  

EEG: Magasfeszültségű, egészében szabálytalan háttérben epilepsias működészavarra utaló jelek láthatók.
Ez az EEG képem 1992 - 2011 ig így maradt. Örökkön örökké minden vizsgálat epilepsziás működészavart mutatott, jobb oldali túlsúllyal, szabálytalan elektromos működéssel, magas frekvenciával, tüskejellel. 
/2011.-ig ez volt minden egyes leletemben. ... Egy imáig. Sem gyógyszerváltoztatás, sem semmi más nem történt velem, csak egy ima, ami után minden megváltozott./
11 éves koromban egy kullancs is megcsípett, aminek a helye piros foltban még mindig a mai napig látszik.
Én utólag összerakva a dolgokat, úgy gondolom, hogy a koponyasérülésemmel nyílhatott olyan rés, amin keresztül bemehettek bacilusok - akár a kullancs által hozottak is - az agyhártyámhoz, és amikor egy egyszerű náthát kaptam, akkor megfertőzhették az agyhártyámat is.

---

Ám ezek a fentiek 'csak' fizikai leírásai a dolgoknak.
Nyilván mindez nem történhetett volna meg, ha nincsenek szellemi nyitottságok is bennem.
17 évesen - keresztény szempontból - ateizmusban voltam, keverve az okkultista, new age filozófiával.
Ahol az ember, mint teremtőerő, a benne szunnyadó istenivel ura életének.
Az Atyáról, a Fiúról, a Teremtőről, a Mindenhatóról semmilyen fogalmam nem volt.
Nem értettem Jézus Krisztus váltság-művét sem. Nem volt értelmezhető számomra miért lenne ez fontos.
Nem láttam a bűn, és a kegyelem értelmét. Az akkori én-felfogásomban: az ember nem bűnös.
Jézus gyógyításai, és szavai is értelmezhetetlenül semmik voltak előttem.
A Bibliából sem szellemileg, sem lelkileg egy kukkot nem értettem és nem hatott rám.
Ellenben sokat tudtam beszélni pl. Nirvánáról, vagy az univerzummal való egyesülésről. Buddhista, hindu vagy egyéb keleti tanokról.
Tudtam jósolni, megérezni, és spirituálisan érteni, valamint befolyásolni is.
/Úgy mondják, megnyílt a harmadik szemem. Egyébként érdekes, hogy pont ezek a keleti tanok szerint a harmadik szem a tobozmirigyen található és nekem ott találtak cisztát!/
Sokan tudták akkoriban ezeket a szellemi képességeket rólam és 'kikérték életükhöz a véleményem'. 

---

Később - a rosszullétem után - nagymamám elmondta, hogy volt egy nővére, aki 17 éves korában hasonló betegségben, meghalt. Kiment a szántóföldre dolgozni, de holtan hozták haza.

Én 17 évesen olyan rosszul voltam, hogy tudtam meg fogok halni! Ezért, amikor a kórházban  a sötét szobában feküdtem a gyengeségtől hangtalanul kezdtem fohászkodni Istenhez. Egyetlen egy mondatot voltam képes gondolatban kimondani, és meg vagyok győződve, hogy az a mondat mentette meg az életemet.
Nem voltam hívő, és nem tudtam semmit Istenről.

---

1992. október 02.-án a kórházban



"Kórházi ágyamban feküdtem. Oly meggyötört voltam, hangtalan tudtam csak szólni, Isten, - ha vagy, - segíts nekem!
És éjszaka jött valaki, egy fiatal nő, fehér ruhában. Megsimogatta arcomat.- Oly kietlen puszta volt körülöttem minden. Senki nem volt, hogy Róla beszéljen. -Ahogy arcomhoz ért keze, felébredtem. Csak nem álom? Alig mertem mozdulni. Éreztem keze illatát. Ki Ő? Oly gyengéd volt, annyira szeretett, olyan finom volt keze illata.Ki Ő? Egy mennyei követ? A szobában sötét volt, mégis láttam Őt. Magamba szívtam gyönyörű illatát, és úgy éreztem, most már minden rendben lesz, mert tud rólam az Isten, szeret. Meglátogatott engem.
"Bocsáss meg, mert oly méltatlan vagyok.Köszönöm szereteted, köszönöm érintésed, köszönöm hűséged Istenem, hogy Te magad jöttél el hozzám a puszta sötétségbe, amikor senki sem volt, hogy Rólad beszéljen."


Ez a kegyelmi érintés volt az a kicsi plusz tömeg, ami megakadályozta, hogy feketelyuk helyett neutron csillag legyek. /Erről később majd írok/

---

A Folyamat


A következőben közreadok 2013-as levelezéseimet egy hívő férfival. (Utólag néhol beleírtam, vagy töröltem, vagy vastagítottam a jobb érthetőség kedvéért, de egészében változatlan.) Ez a levelezés folyamatában végig vezeti, hogyan jutottam el a gyógyulásig. Napra készen számoltam be friss tapasztalataimról, előrehaladásomról.


Kedves Misi,

igen örülnék neki, ha imádkoznátok!
A férjem is örülne.. most alszik. :) nem keltem fel, :)

sok sok mindent kellene elmondanom, de röviden megpróbálom.

Két ok van az epilepsziának: vagy egy autóbaleset (fejsérülés)
(20 métert repültem ki a szélvédőn át és fejjel a földbe álltam
elvesztettem az eszméletem a kórházban tértem magamhoz.)
vagy és az okkultizmus. A kettő egyébként össze is tartozhat.
....
Az autóbalesetet előre megálmodtam. Sőt szüleimmel is közöltem.
Csúnyán csendre intettek.
Pedig, amit akkor mondtam, "anyukám most utoljára vezeti az autót"
igaz lett, édesanyám a baleset után nem ült vezetőként volán mögé.

Az Úrat - 1994-ben - megtérésemkor, kétszer kértem az epilepszia ügyében:
- Uram nem lehet, hogy meggyógyítsál?
Azt mondta: "nem, de nem fogsz túlságosan szenvedni emiatt a betegség miatt."
(Ez így is lett, csak 2000-ben volt egyetlen egy rohamom)
- Kicsit később ismét kérdeztem, Uram mégis nem lehetne, hogy meggyógyítsál.
Azt válaszolta: 
- "Meggyógyítalak, amikor társad lesz."
(Akkor még férj jelöltem se volt, azért azt hittem, hogy itt a jövendőbeli férjemre gondolt.
Csak sokkal később értettem meg, hogy 'szolgálati társra' gondolt.)

Ebben az időben sokat beszélt a szolgálatomról, azt mondta
"Keresd meg ami elveszett, keresd meg az elveszett juhaimat."

Majd megkérdezte, hogy hogyan szeretném csinálni a szolgálatomat.
Én meg néztem magamban, hogyan értheti Isten ezt a kérdést. Hiszen akkor tértem meg, be voltam zárva egy szobába, nemhogy szolgálat, se Ige-ismeretem, se gyülekezetem nem volt: beteg voltam, felkészítetlen, egyedül.
Azt mondtam: Uram én nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy egyedül, férjet szeretnék hozzá.
Azt mondta: "Jó, de akkor nehezebb lesz."

Aztán később, amikor férjemmel már megházasodtunk, akkor az Isten ígéretére alapozva, imádkoztunk, hogy szabadítson meg az Úr végleg az epilepsziától, azt hittük, hogy Isten, amikor azt mondta társam lesz, a férjemre gondolt.
De ez nem sikerült.
Egy évig - orvosi felügyelettel - ugyan nem szedtem a gyógyszert, ám egy esetben, egy forró nyári napon, - 2000-ben - egy idegileg megterhelő szellemi csata után, ismét GM nagy rohamom volt. 

---

Beszédakadás gyógyulása


Van egy testvérem az Úrban, aki a szolgálatom aktív részese is lett 2009-es évtől. Ő megkapta a szabadító és gyógyító kegyelmi ajándékot. Általam szakadt ki a katolikus egyházból, eredetileg apácának készült.

Szóval ő egyszer kapta az Úrtól, hogy imádkozzon értem.
Igen megfontolt a szabadító szolgálatban, csak akkor imádkozik, ha az Úrtól kap erre útmutatást és felhatalmazást.
Kezdetektől tudott a betegségemről.
De csak 2011-ben imádkozott határozottan az epilepszia és az autóbaleset sérüléseiért.
Kezét a fejemre tette, és nyelveken is imádkozott.
Az ima nagy békességben volt, éreztem, hogy szellemileg kivettek a fejemből, valamit, mint egy szilánkot, vagy mint tüskét. (Egyébként az autóbaleset utáni hónapokban folyamatosan lökődtek ki az üveg- és fém-szilánkok a koponyámból, fejbőrömből, vagy a testem más részéről. De a fejem különösen tele volt.)
Tudtam, hogy valami történt.
Megszűnt utána végleg a beszéd-akadásom.
Igen áldottam az Istent! Mert nagyon zavart az a problémám.
Gyerekeket tanítottam, emberekkel beszéltem és nem volt szerencsés dolog ez a beszédakadás, bár szinte láthatatlan volt, nem dadogtam. De megakasztott valami időnként a beszédben. Mintha átestem volna rajta.

Az ima utána elmentem EEG vizsgálatra, és megállapították, hogy 19 év után eltűnt belőle az epilepszia jel, az, amit tüskejelnek hívnak.
Addig minden vizsgálaton ott volt ez a jel.
Ez a mai napig is így van. Minden rendben van a beszédemmel. Egyszer sem történt ilyen elakadás.

---

Egy új orvos, új gyógyszer


Így elmentünk egy régi idegorvosomhoz. Aki Magyarország legnagyobb és legjobb idegtudományi intézetében dolgozik.
Ő annak idején hitt abban, hogy az én betegségem nem igazán - klasszikus értelmében - epilepszia, és ő nem is értette, leleteimet nézegetve, hogyan is lehet valakinek ilyen agya.
Az egész agyamat összevissza amikor, ahol akarja ott hálózza be a magas frekvencia, rossz jelek, tüneteket okozva, amiben nincs logika stb. Itt aktivizálódik, de ott jelentkezik, aminek meg amolyan tünete kellene, hogy legyen, amaz meg nincs stb..

Ő most ajánlotta hagyjam el a régi gyógyszereimet.
És írt fel egy másikat.
Azt mondta, felépítjük ezt az újat, aztán leépítjük.
És lesz közben egy terheléses EEG-ém. (AD)
Ami azt jelenti, hogy egy egész éjjel nem aludhatok, és másnap megpróbálják kiprovokálni a rohamot.
(egyébként Fufunak a macskámnak hála, ebből az egy éjjelből végül is kettő lett, így a lehető legfáradtabban mentem a vizsgálatra)

A régi gyógyszerek elhagyása is nehéz volt.
Mert az egyik erős hozzászokást eredményezett.
Nem is tudtam soha elhagyni, pedig kértem az Úrat, imádkoztunk is érte.
De végül ez az orvos adott egy másik gyógyszert, aminek segítségével sikerült.
Nem volt könnyű, de sikerült.
Azt mondta az a gyógyszer a magyar nép ópiuma.
Én nem tudtam... tök véletlenül maradt a gyógyszereim között.

Azt mondta, hogy ha sikerül az átállás, akkor az új gyógyszerek elhagyása sokkal könnyebb lesz.
Neki jó reményei vannak, hogy meggyógyultam.
40 % esélyt adott. Azért csak ennyit, mert ez a makacsabb fajta.

Szóval kaptam az Úrtól egy jó orvost, mert egyébként soha senki nem bátorított. Egyetlen egy orvos sem.

Most sokat imádkozunk, hogy az Úr gyógyítsa meg még, ami hátra van.

---

Ígéretek és Próféciák


Egyszer egy hívő bácsi magához szólított.
Szerintem semmit se tudott rólam, én se róla.
Azt mondta, az Úr üzeni nekem: "akkor fog meggyógyítani, amikor nem is gondolom."

Egyszer elmentem egy prófétai szolgálatra, a próféta azt mondta:
"Reménységet kaptál a szívedbe és ebben a reménységben nem fogsz csalódni."
"Testvéreid vezetője leszel."

Senkinek se mertem elmondani.
Tudom, hogy az Úr felkészít.
Arra is, hogy a Pusztában, vagy a Pusztából kijöve, majd testvéreinket vezessem én is, mint sokan mások, akiket most készít fel az Úr.

Volt egy orvos.
Azt mondta, "Nézzen a szemembe! Maga nem epilepsziás! Az valami más volt." - mondta.
És valóban, soha senki nem tudta megmondani, kívülről, hogy nekem valami idegi bajom lenne.
Az Úr teljesen a kegyelmében tartott, és eltakart, ahogy megígérte.
Még az ellenségeim elől is.

---

Most az új gyógyszerek hatására, érdekes dolgokat éreztem a fejemben.
Teljesen odaálltam az Úr elé. És bátorsággal szembe tudtam nézni ezzel a betegséggel. 


Szellemi kígyó?


Ezt láttam:

Úgy éreztem a fejemben, egyetlen egy kígyó van tekeredve.
Mintha aludna, vagy már halálán lenne.
A fészke a bal fejembe van feltekeredve, feje a halántékomon nyugszik, teste átfúródik a szememen és letekeredik a torkomra, majd le egészen a szívemig. A csecsemőmirigybe fészkelve magát /farka-végét/.
Annyira rá van tekeredve a fejemre /agyamra/, ha a fejemre gondolok nem tudom megmondani melyik a bal és a jobb agyfélteke.

Soha nem éreztem ennyire tisztán.
Mindig csak fájt, az egész fejem, fájt a csecsemőmirigyem.

Most azonban az új gyógyszerek, hatására tisztán szembe tudok vele nézni.

Testvérem azt is megállapította, hogy ez 'a kígyó, rejtőzködő kígyó'.
Ahogy Jézus mondta, néma és süket lélek.(Mk 9,25)
Csak imádság által megy ki.

Azért tartott meg az Úr, mert kegyelmes és sokat, nagyon sokat imádkoztam imádkoztunk egész hívő életemben.
Nem a gyógyszerek tartottak meg.
Sose értették az orvosok, hogyan lehet, hogy csecsemőadag gyógyszert szedek, ilyen az agyi aktivitásom és nincs rohamom, minden órában?
Sőt. Aki csak ismert mindig azt gondolta rólam, szelíd, és igen nyugodt lélek vagyok.
Nyugodtnak és erősnek hittek az emberek. Kívülről semmi soha nem látszott.

Ezt a kígyót az Úr elaltatta, de ott volt bennem.
Nem vette ki.
Megtérésemig, összevissza átfúrta az agyamat, de azóta, hogy megtértem, szorosan megkötözve, mozdulatlan. Szinte csak rezeg.
Igen gonosz, gyűlöli az embert. Gyűlöl engemet is.
És minden embert. Valóban ahogy írva van a Bibliában:
ha megmoccan el akarja pusztítani az embert! Tűzben, vízben mindegy hogy.
Egészen kiismertem.

Az Úr valami nagy kegyelmét akarja megmutatni.
Azért fedte fel előttem is - és mindenki előtt is - ezeket ilyen részletesen.
- Bár szívesen kihagytam volna - 
Minden a javunkra van, azóta sok epilepsziást megismertem, a munkám miatt is, és bár ők sose tudták rólam, nem mondtam el senkinek, de én teljesen átérezhettem a sorsukat, mivel én magam is átéltem, amit ők. És érezték, hogy én minden bajukról - valami titkos oknál fogva - tudok.

---

Azt gondolom, hogy menekültem a szolgálat elől, amit az Úr nekem szánt!
Olyan voltam, mint Jónás.
Pedig mindent megadott nekem hozzá az Úr.
Most a szolgálatomban társam is lett.
Aki megkapta a gyógyító és szabadító szolgálat ajándékát.
Plusz itt vagytok ti is!
Halleluja!
Vannak testvéreim!
Jó reménységeim vannak, hogy végleg megszabadít az ÚR.

Köszönöm, ha ismerjük egymást és imádkoztok értem.


Isten áldjon titeket.

még írjatok
én is írok
bogi


---

A prófétai düh

Kedves Misi!

Mindenről? ...

Köszönöm leveledet.

Hadd mondjam el neked, hogy a prófétai lelkek engednek a prófétai lelkeknek: ez így van.
Imádkoztam Istenhez, hogy küldjön nekem egy olyan embert, prófétát, akinek engednék... hiszen annyira éles bennem a megkülönböztetés lelke, hogy sajnos ezeddig én tanítottam, vezettem ... és nem adatott nagyobb ember annál, hogy nekem tanácsot adhasson.
De tudom korrekcióra szorulnék, szükségem lenne rá,
És ha mondták is az én testvéreim vagy mondják min kellene változtatni - dühömön - érdekes módon hiába hallom, nem tudok engedelmeskedni...
(úgy szokták mondani, hogy sűrűn töröl a winchesterem, mindig újra és újra meghallgatom őket, engedelmeskedem, de utána kis idő múlva elfelejtem.)

Megkértem őket, parancsoljanak rám, vagy ismételjenek sokat. De nekik igen nehéz hatalommal szólniuk, főleg hozzám, mert szelídebb lelkek.

Kértem, és kaptam.
Téged, Titeket.
Próba is ez. 

Tegnapelőtt elmentem biciklizni, közben gondolkoztam. Én olyan szinten menekültem a küldetésem elől, hogy állandóan kísértettem az ÚRat...
tehát azzal, hogy meghaljak... balesetet szenvedjek stb.
De soha nem volt szerencsém.

Amikor tegnapelőtt átmentem az úton, éreztem szabadulok, hosszú évek, évtizedek után.

Csak annyi volt bennem: Nincs szerencsém! Nem fogok meghalni. És olyan boldogság ült ki az arcomra, hogy a szembejövök belém gyönyörödtek.

Más örülne, ha élne, örülne, ha olyan dolga lenne, mint nekem.
Én abban szabadultam fel, hogy nekem egyszerűen nincs szerencsém abban, hogy Isten elvigyen innen, akármennyire szeretném.
Vesztettem. Isten győzött.

Hogy levelezek veled, változások történnek/történtek bennem.

Eddig nem akartam élni, nem akartam itt a Földön élni, nem akartam úgy élni, hogy nem tudok segíteni, nem tudom átadni az Úr Igéjét,...
át tudom adni, de engem szeretnek, rajongásig... Imádtak, imádnak az emberek. Ha közöttük vagyok engem szeretnek.
De én nem akarom, hogy engem szeressenek... olyan karizmám van, ami vonzza az embereket hozzám. Még akkoris, ha én nem akarom.
az emberek nem láttak tovább, engem láttak, engem akartak...
Sehogyan se találtam meg a módját, hogy ne magamra vonjam figyelmüket, hanem mindenek Forrásához menjenek.
Annak örültem volna. Abban elégedett volna meg a lelkem. 
De ez csak az értelmisérültek tanításánál valósult meg. Ha őket tanítottam leszállt a Szent Lélek, és okosabbak lettek, mint egy egészséges keresztény. Gyönyörűség volt látni! Isten erejét. Még vizsgáztattam is őket hittanból, megszégyenítésére mindenkinek.
Az értelmi sérültek megértették, hogy van Egy Isten. Ő az aki ad nekik, tudást is, értelmet is.
Az emberek ellenben engem akartak birtokolni... tipikus rossz emberi dolog tudom... de belefáradtam, és abba, hogy láttam nem jutok előrébb az Ige hirdetésébe az egészségesek között.
Megmaradnak bűneikben, csak mintegy lelki higiéniai szakember, vagy mint egy szajha maradtam a placcon. 'bogi egy jó ember, jó vele lenni' - címmel.
Ennél undorítóbb dolog nincs a szemem előtt!
Egyetlen egy ember sem jó! Én sem. Bármennyire is jó velem.

Engem láttak a nagy bogit, az erőst, akivel Isten van.
Akit ütni is lehet, mert bírja. Játszunk vele!

Az egész helyzettől megundorodtam.
Igen, én akartam kézbe venni, én akartam tanítani, azt hittem: ÉN.
Azt hittem azért adott minden ajándékot, Isten - oh mennyi ajándékot! - hogy azzal szolgáljak.
ÉN, ÉN, ÉN, ÉN.

És kiderült, nem ÉN.

Küldött és mentem, ahová küldött odamentem, még ha a makacs öszvér is voltam, még ha fájt is, de mindig végül elmentem.


Meghaltam

Ám most: Meghaltam.
Köszönöm, hogy leírod, és kérlek írd le, amit gondolsz, gondoltok.

Hogy még nem volt temetésem azért, mert annyira szerettek, hogy nem akarnak eltemetni!
Azt hiszik élek, de én már mondtam nekik, meghaltam.
Testvéreim álmokat is kaptak.
És volt, hogy úgy keltek fel, hogy keservesen zokogtak reggel, mert szörnyű álmuk volt: MEGHALTAM

és én hiába mondom nekik, ... 
nekem nem hiszik.
Vonaglottam a haláltusámban, de nem hitték, hogy az erős bogi meghalhat, sírva mondtam, nincs többé.
De nem hitték, hogy Isten elhagyhatna, elvenné az erőm.

Tudom, hogy szerettek és így tetszettem nekik, de nem értették meg,
tudom, hogy szeretnek úgy is, ha gyenge vagyok, de nem értették meg...
hogy nincs többé.

nem tudok mihez ragaszkodni.
Hogy mondod, mindent dobjak ki. Köszönöm, ha írod...
- most sóhajtottam - DE: már nincs semmim.
Volt amit elvettek, volt amit szétvertek, volt amit megöltek belőlem.
Volt amit én dobtam ki. Ami maradt a menekülés Isten elől, a düh: miért akarsz használni, ha mégse úgy használsz, ahogy szeretném?
Ha nem mennek Feléd?

Megannyi ajándék Istentől bennem, amit nem akar, és nem fog használni!
Sosem értettem.
Miért adsz Uram?
Miért Uram? Ha végül nem használod fel?

Aztán most eljutottunk oda, hogy elfogadtam, talán még 20 évig is a Pusztában leszek.
Így.
És elmondtam testvéreimnek. És ők ezt végre megértették.
Megértették, hogy meghaltam, a Pusztába vagyok temetve. Bogi nincs többé.

Így csillapodik dühöm, zaklatottságom! Ha még most érezhető is, oly friss...
Hisz mily nagyon szerettem volna, ha az ÚR használ engem, ha embereket halászhatok, s ím,
Neki hatalma van arra is, hogy úgy tegyen, ahogyan Ő akarja.
Nehéz volt elfogadnom, .... 
Talán ma volt az első reggel, hogy úgy ébredtem: 
Nincs szerencsém, életben maradok.
Nincs szerencsém, boldog vagyok.
Nincs szerencsém, az ÚR jó hozzám.
Nincs szerencsém, minden úgy lesz ahogy Ő megmondta.

Aláhúztam neked azt a szót: ELFOGADTAM.
... Olyan nevetséges vagyok! Mennyit imádkoztak ezért testvéreim. 
Hogy fogadjam el, ne meneküljek előle: Isten nagyon szeret engem! És hogy ők is nagyon szeretnek engem.

Nevetem magamat.
Nincs szerencsém.


Nincs szerencsém, élni fogok


Szerintem kinyomtatom leveleidet, olvasgatom, odaadom testvéreimnek segítségükre lesz, hogyan erősítsenek, csak téged fognak idézni, :) örökre meg fogom őrizni:
"Isten vissza hívott téged a csatatérről, hogy alaposabb ismeretben és gyakorlatban részesítsen, hogy amire ismét csatarendbe állít, addigra jó fegyvert, jó technikával, és jó helyen,jó időbe tudj használni, hogy munkásságodat Isten mindenkor győzelemmel tudja jutalmazni mindenkor."

Oh jaj! Ha tudnád!... mi elől menekültem: "Bár kicsiny és szegény voltál, megvetett, de igen naggyá leszel, igen gazdaggá teszlek - ... itt kivárt az ÚR... - mert... mert bíztál BENNEM."
És én ezt felírtam az ajtó fölé: ... MERT BÍZTÁL BENNEM.
De senkinek nem mondtam el, csak 18 év után, hogy mi volt előtte! Mit mondott az ÚR akkor.
Én, aki kicsiny volt és kicsiny akart maradni. 
Én, aki szegény volt és szegény akart maradni.
Engem ne tegyen az Úr naggyá és gazdaggá, nem akarom királyoknak hirdetni az Igét!
Én a kicsiknek akarom hirdetni, 
a szegényeknek, ... hadd legyek a szegényekkel. nem akarok vezetni ...

EZ AZ A PRÓFÉTAI DÜH, amiért folyamatosan meg akartam halni 18 éven át, amiért az értelmisérültekhez és a szegényekhez mentem Igét hirdetni, önszántamból, erőből tehát a másik irányba.

---

Szellemi leleplezés


A szellemi leleplezésben is sokkal előrébb jutottunk, sok mindent megmutatott az Úr nekünk, imában, és öldököljük.
Láthatóan szabadulok az epilepszia-kígyótól.
Olyannak tűnik, mintha összevagdosta volna bennem az ÚR.
Hol fölköhögöm, hol az egyik szemem, hol a másik, homályosodik aztán kitisztul, fizikailag is látható a szabadulás.

Agyam tekintetében már nem érzem, hogy rá lenne tekeredve, - maga ez a dolog belső érzete, ami napokig tartott, mutatta elbújva rá lett volna tekeredve az agyamra, mozdulatlanul félelmetes meglátás volt, hiszen addig nem is tudtam róla!.hogy milyen módon lehet ez a betegség bennem -
Olyan, mintha az utolsókat rúgná, lejjebb a torkomban, és a tüdőartériánál érzem a 'kapálódzólását.'
Bocsánat a fogalmazásért.
Hihetetlennek tartom, hogy ennyire megmutatta az Úr nekem.
És, hogy ennyire nem volt tere - az Úr keze nem engedte 20 évig - hogy kárt tegyen bennem! Ahogy megígérte nekem, még akkor, amikor megtértem.
Dicsőség legyen Neki, és köszönet.
Azt hiszem lassan ezen a téren is egy szép komplex bizonyság fog összeállni.
(csak hogy kicsit ellentmondjak neked, abban, hogy az Isten nem szól hozzánk szavakkal! Amikor megtértem, egyszer kértem az Úrat, hogy gyógyítson meg és szószerint így válaszolt:
"Nem gyógyítalak meg, de nem fogsz túlságosan szenvedni emiatt a betegség miatt!"

Akkor kicsit később másodszor is kértem:
"Uram nem lehetne, hogy mégis meggyógyíts?!"
"Meggyógyítalak, ha társad lesz!"
... ennek a beteljesülését látjuk ma. 20 év múlva.

(ezeket mind részletesen leírni könyv lenne. de mindenki előtt nyilvánvaló:
emiatt a betegség miatt valóban nem szenvedtem túlságosan. az elmúlt 20 évben)

És amikor most is kértem, már harmadszor így válaszolt:
"Meggyógyítalak!"

Kértem csak nekem, tegye meg bizonyságul, hogy így legyen.
Egyébként nem érdekelne, ha életem végéig is gyógyszert kellene szednem, de szeretném magamon viselni az Úr kezének gyógyítását.

Ő tudja, hogy nekem nem elég a tünetmentesség.
Gyógyítás alatt, azt értem: Teljesen, jó tökéletes EEG-ét akarok!!
Nálam az fogja jelenteni a gyógyulást. Nem a tünetmentesség.
Akkor fogom mondani: VALÓBAN MEGGYÓGYÍTOTT.
Ő GYÓGYÍTOTT MEG.

2013. május 29-én lesz a terheléses EEG-m.
Nekem mindegy mennyit kell várnom, és  még azt is elfogadom, ha nem gyógyít meg, hanem csak az örökéletben.

Hozzám nagyon sokszor szólt az Úr, és szószerint le tudtam írni, és ha rágondolok, ezekre a szavakra, még a mai napig is olyan, mintha az előbb mondta volna.
Pedig 20 év telt el!
Olyan dolgokat mondott el, amiket előre elmondhattam, próféciák, látások, és kérhettem, hogy vizsgálják meg, azok, akiknek mondom, hogy beteljesül-e?
Mert ha nem teljesül be, akkor hamisan szóltam, és nem az Úrtól volt.
Mindig nyilvánosan felvállaltam, ha szólt általam az Úr, hozzáadtam a nevem.

A férjem a mellettem élő tanú, és testvéreim.
Hogy, amit eddig mondott az Úr nekem, azok úgy lettekakár álom, akár látomás, akár szavak által mondta is!
Bizony sok mindent mondhatnánk és fogunk mondani neked, ezen a téren. Bizonyságokat. Amik úgy lettek.

Egy példát előre hadd mondjak, 2005 év végén 2006 év elején jelentette ki az Úr több álommal, látással, hogy egy nagyon nagy anyagi válságba fog kerülni Magyarország /a világ, de én Mo.-gal foglalkoztam.

És én akkor ezt mindenkinek elmondtam, hogy ne vegyenek fel hiteleket, mert nem fogják tudni visszafizetni.
És kinevettek az emberek, mert a nagy puma éppen ugrani készült. Mármint állítólag Magyarország.

Mindenki nyakra főre vette fel a hitelt.
És kigúnyoltak, de én feláldoztam minden időm, és hetente kétszer böjtöltem, és mindennap négy órát délelőtt imádkoztam ezért az országért, 2006-tól 2008-ig.

Mert megmutatta az Úr, a szegénységet, a kilátástalanságot, az öngyilkosságokat, amik lesznek.

Akkor 2008-ra elfáradtam és letettem a kezem és azt mondtam:
"Fárasztja ez a nép az Istenét, nem változik, nem imádkozom érte többet, tégy Uram ahogy jónak látod"

Körlevélben megírtam, nem is csak a testvéreimnek, de az összes ismerősemnek is, hogy befejeztem az imát, és jön, aminek jönnie kell. Mármint a gazdasági összeomlás.
És akkor lett utána a világ-hitel-válság.

És nekem megadta az Isten, hogy még 2000-ben (tessék figyelni a dátumot még 2000-ben) megmutatta nekem Bajnai Gordont is, aki kivezeti majd az országot a válságból.
Személyesen elvezetett hozzá.
Ő akkor még csak egy cégvezető volt.
És én ezt még 2000-ben elmondtam a férjemnek, hogy találkoztam egy emberrel, akiről ott és akkor kijelentette az Úr nekem, hogy ő egyszer miniszterelnök lesz, aki egy nagy gazdasági válságos időben fogja vezetni az országot, és hogy imádkozzam érte.

Az Úr akkor rám bízta azt az embert, hogy én imádkozzam érte.

És igen meglepődtem a kijelentés nagyságán!
Ezután 10 évig imádkoztam ezért az emberért!!!!!

És a férjem figyelte, vajon mindezek így lesznek-e, ahogy én megkaptam az Úrtól?

Név szerint Bajnai Gordonért imádkoztam, hogy amikor ez az idő eljön, akkor az országot megmentse a csődtől.
Miközben senki, még ő maga se tudta, hogy ő lesz az, aki ezt a feladatot vinni fogja.

És én nem voltam engedetlen a kijelentéssel szemben.
Sőt, még abban sem, hogy bátran el is mondjam! Előre is, de akár utólag is.
Gondolhattad, mit szóltak mindehhez a testvéreim? 
Férjem? Vagy az emberek?
És amikor beteljesedett? Szerinted mit szóltak? Ugye ismered a politikát. Ezen a téren az emberek inkább politizálnak és sárt-dobálnak, minthogy értenék, miről beszélek, hogy mindezek szellemben dőltek el.

Mert nekem ezeket mind megmutatta előre az Úr, noha én csak egy jelentéktelen szolgája vagyok.
És Ő szól, amikor akar, visz ahová akar, és soha nem kényszerítettemde kijelentett, és én mindig odavittem a kijelentéseket a testvéreim elé, ezért ők a tanúim, hogy ez mind így volt, amit mondok!

Erről mind kell és fogok majd írni!
Hogy lásd, hogy az Úr tud szólni hozzánk, szavakkal is!!!
Csak engedelmes igaz nyitott fül kell hozzá!
És azért mert vannak hamis tanítók, akik becsapják az embereket, azzal, hogy ezt mondta az Úr, ezt meg azt mondta, de közben nem is mondta, attól még
 az igaz próféták hallják az Urat!
Nemcsak látásban és álomban, de szavakban is.
Hozzám például latinul, de folyamatosan angolul is beszélt, egy időben, amikor még nem ismertem az angolt, (olyan jól. Állítólag a gimiben tanították nekem, de akkor semmi sem ragadt rám, a legnagyobb bosszúságára az angol tanáromnak, édesanyámmal állandóan egyezkedett, hogy kegyelemből megadja a 2-t, csak látni se akar az óráján, velem kapcsolatos tanítási kudarca miatt.) 
Tehát amikor szólt az ÚR angolul, akkor leírtam, és egy későbbi angol tanáromnak elvittem, és ő lefordította nekem! Mivel én olyan sült hülye voltam még a fordításhoz is.
Szerinted, hogy lehetne ez lehetséges?
Ezek a hosszú szövegek tele voltak Isten dicsőítéssel és kérdezte a tanár, honnan van ez? Azt hitte valami középkori szerzetesi szöveget vittem neki. És csodálkozott, hogy milyen szép.

Sőt, amikor a férjemről mutatta meg az álmot, szintén beszélgettem az ÚRral, aki az én balkezem felől álltés a férjem egy hatalmas tömegben, akik előre néztek és dicsőítették az Urat, előrefelé a pódium felé, a férjem megfordult a tömegből, mert én az Úrral a tömeg háta mögött voltunk, felette lebegtünk, és a fiú egy nagy táblát mutatott felém, ez volt ráírva:
I NEED YOU!
és én azt se tudtam mit jelent! Képzeld, hogy nem tudtam értelmezni az angol szöveget.
És kérdeztem az Urat, mit jelent ez, és mondta:
"Ő lesz a te férjed!"
És mikor megismerkedtem a későbbi férjemmel, milyen érdekes, hogy angolul kezdett velem beszélgetni. Akkor kezdtem ugyanis tanulni. És én mondtam neki, hogy ne beszéljen velem angolul, mert én nem tudok olyan jól, de egyébként is! Emlékeztetett az álomra!
És kiderült, hogy az álmomban az a tömeg a hitgyülekezete volt!

Gondold el, az egész tömeg egy felé nézett, előre, ahol nem volt az ÚR.
A hátuk mögött volt, és csak egy ember fordult meg akkor.
És az az én férjem volt.
1996!
De ő is csak azért tette meg, mert megszólította őt az Isten, hogy irány ki innen.
És ő engedelmeskedett és így megtalált engem, és az álom valóra vált.

Szóval ehhez és hasonló bizonyságokkal vagyunk tele.
Mindannyiunknak megerősítés, hogy Ő vezet.
Jó gyümölcsei vannak ezeknek a vezetéseknek.

---

A gyógyulás

Szia Misi,

köszönöm imádkozásodat/imdákozásotokat!

Ma voltam az idegorvosnál az új leleteimért.
A terheléses EEG-m negatív lett, ezért engedélyezte az autóvezetői jogosítvány megszerzését.
Hála Istennek!
Nekem ez nagy győzelem, a legnagyobb, mivel 20 éven keresztül szerettem volna vezetni. Sőt nagy motorral motrozni!
- Természetesen meggyógyulni is - 
De 10 év tünetmentességem ellenére sem, egyetlen egy idegorvos sem, merte bevállalni, hogy engedélyezze a jogosítványt.

Új gyógyszereket szedek, amire beállított.
Nekem most az volt a lényeg, hogy az EEG-m negatív legyen, vagyis egy gyógyult agyat mutasson!
Ami így is lett, 20 év után ima-meghallgatásnak vettem, később lehet a gyógyszer leszokás.
De azt mondta, az orvos, hogy életem minőségét nem befolyásolja, hogy szedem.

Most néhány napja a beleim is helyreálltak, amit az új gyógyszer borított fel.
Dicsőség az URnak, és tudom, hogy ez annak is köszönhető, hogy te is és ti is imádkoztatok értem.
Az orvos is rákérdezett, hogy szerintem mi lehet az oka, hogy a gyógyszer okozta bélbajaim egyik napról a másikra eltűntek.
Mert nem hitte el, hogy magától elmúlt. Ezért minden áron másik gyógyszert akart felírni.
Azt mondtam, a végén már feladtam minden helyreállító bélkúrát, és Istenre bíztam. De most jól vannak a beleim, nem kell új gyógyszer.

Igen nagy, örömmel töltöttek el ezek a dolgok minket!
Isten dicsőséges benyúlását az életembe.
És hogy a végére egy kedves idegorvossal is megáldott, aki még meg azt is elmondta, hogy jó velem beszélgetni!

Köszönöm Uramnak, hogy ez által a betegség által rengeteg szellemi dolgot megmutatott!
Akár a démonokkal, betegségekkel kapcsolatban is.
És a gyógyításával kapcsolatban is.

---

2013. 06. 07. napján a rendelőben:

Az orvos megállt az ajtóban, 
meredten mosolyogva csendben nézett rám,
"Maga az a beteg, akinek negatív lett a lelete?"
"Doktorúr! Honnan tudnám? Nem beszéltünk!"
Tovább nézett, hosszú boldog, átható tekintete 
kezdett zavaró lenni nekem.
"Pedig igen. Rendben, akkor jöjjön be, megnézzük..."


Szakorvosi Epileptológiai vélemény:

"2013. május 29-én AD utáni EEG vizsgálata történt, amelyen (epi) elektromos működészavar nem látszott."

---

Testvérem!
Te vagy az az ember, aki - többekkel együtt - mindezeket átélte velem.
Te vagy az az ember, aki 2011-ben imádkozott értem, gyógyulásomért.
És te vagy az az ember, aki saját fülével, hallotta az orvos fenti szavait.


Két tanúra minden bizonyság megáll.
Hogy higgyétek Jézus a Krisztus.
A Király.



/Megjegyzés, minden fehér szöveg kiemelés nem tőlem van. A kisebbítések sem. Nem akartam utólag elvenni, mert akkor módosultak volna az én vastagításaim, aláhúzásaim, jelöléseim, ezért hagytam így./



1 megjegyzés:

Nelly írta...

Nincs szerencséd, mert végül mégiscsak az ÚR győz: el kellett ezt is fogadnod!
... mert az ELFOGADÁSt is az ÚRtól kell kérni :c)

---

20 év múlva a vándor megpihen.. mert úgy elfáradt, hogy pihen egy kicsit. ... a társ ekkor ért be... mert hát lassan megfontoltan halad a csacsiján :c)

---

Persze a mini-puma átugrotta volna :c) de a nagy puma - mely ugrani készült - úgy pofára esett, mert azt nem vette észre, hogy le van láncolva, ezért elterült, mint egy szőnyeg...

---

Dicsőség az Úrnak gyógyulásodért!