Álmomban Egerszegi Krisztinával találkoztam.
Megbeszéltük, hogy talizunk az uszodában.
Motorral mentem.
Nem a piros motrommal, mintha egy benzines régi lett volna.
Esett az eső?
Kriszta szimplán barátságos volt. Úgy önmagában, hozzám.
Nem tudta ki vagyok, és hogy már egyszer találkoztunk.
Mondtam neki, hogy "mi találkoztunk már gyermekkorunkban.
A medencében, megfogtál és felemeltél."
/Ez igaz: 12 éves korom körül egyszer odajött hozzám a medencében,
és egészen magasba felemelt, maga fölé.
Csak úgy. Viccből? Emlékszem nevetett. Boldog volt. Olyan boldog volt!/
Akkor, az álmomban, hirtelen a medencében lettünk, de nem volt benne víz.
Megfogtam a felsőkarjánál, ahogy ő fogott meg engem, akkor a valóságban.
És felemeltem.
De a medencében most nem volt víz, ő pedig felnőtt asszony már, ahogy én is.
Karja sem a 11-12 éves gyermek karja volt, mint akkor nekem
( ő akkor 14 lehetett )
Tehát most az én emelésemnek nehéznek kellett volna lennie, de könnyedén,
mintha víz lett volna a medencében felemeltem, ugyanúgy, mint akkor ő engem.
Ő már gyerekként erős-izmos volt, és én ezt akkor áhítattal csodáltam,
és most az álmomban, ezt mondtam neki:
"Így fogtál meg, és így emeltél fel!"
Olyan mennyei béke örömféle volt bennem, hogy fel tudom emelni könnyedén,
mint akkor, amikor ő tette ezt velem.
Én ugyanis akkor nagyon örültem neki,
hogy váratlanul egyszer csak odajött hozzám és így felemelt.
Pedig nem tudtam ki ő, és ki lesz belőle.
Pedig nem tudtam ki ő, és ki lesz belőle.
Olyan jól esett éreznem, tudnom, hogy van valaki ilyen erős!
Biztonságban éreztem magam, ahogy maga fölött fenntartott.
És nevetett.
És nevetett.
Akkor ő még nem volt ismert, mint később lett.
Mégis - már akkor gyerekként - tudtam, hogy ilyen erővel, izmokkal
- és ... valami megmagyarázhatatlan mennyei áldással, ami körülveszi,
amit megérzetem ebben az emelésében -
- és ... valami megmagyarázhatatlan mennyei áldással, ami körülveszi,
amit megérzetem ebben az emelésében -
ő egy világhírű úszó lesz,
De nem ez volt a lényeg, hanem, hogy engem emelt fel,
hozzám jött, nekem adott, okozott örömet!
Egyszerűen örültem gyermekként ennek a dolognak.
Ezért gondoltam én is örömöt adok neki most ezzel, hogy felemelem.
Álmomban miután nyugtáztuk a dolgot, elbúcsúztunk.
Haza indultunk.
Hogy azért majd még találkozunk.
És jó, hogy találkoztunk gyermekkorunkban és most is.
--- Az uszodában akkor jó néhány hírességgel, világbajnokkal
találkoztam és láttam őket, köszöntek stb.
Például Darnyi Tamás is. Ő is nagyon szimpatikus volt akkor nekem.
Ez a találkozásom valahogy 1987-88-89-es években volt valamikor.
Nem tudom miért álmodtam ezt.
És miért jutott eszembe, hogy találkoztam vele?
---
Videok:
http://www.youtube.com/watch?
1988 szöul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése