"Mit jelent tehát Istennek ez a neve: JHWH? Ennek a jelenetnek és az egész Bibliának az alapján így foglalhatom össze:
Az örökkévaló és mindenható Istened,
aki mindig veled van.
Valahányszor tehát látjuk a héber Bibliában a "négy betűt" (JHWH), ill. ennek a szokásos fordítását, az URat, ez a jelentés tudatosodjék bennünk, mert ezt jelenti. A LXX-es fordítás és nyomában a legtöbb bibliafordítás ÚR (Küriosz) névvel jelöli négy betűt (JHWH), némelyik csupa nagybetűvel szedve (ÚR), hogy könnyebben "kapcsolhassunk". Az IMIT fordítás, és általában a magyar nyelvű zsidó fordítások az "Örökkévaló" névvel illetik. Izrael fiai a héber szöveget olvasva "Adonáj" (=Uram) vagy "Elóhím" (=Isten) szót olvasnak.
A JHWH név "csinált szó", nincsen ilyen héber szó - mint pl. a magyarban "Bornemisza". De mire emlékezteti a héber embert? Arra, hogy "a te örökkévaló és mindenható Istened, aki mindig veled van".
A héber Bibliából is kiderül, hogy a kiejtése a "Jah" szótaggal kezdődik, mert ezt a héber szövegben a magánhangzókat jelölő maszoréták is bejegyezték; akár önálló szóként (2Móz15,2; 17,16; Ézs 12,2; 26,4; 38,11.11; Zsolt 68,5.19; 77,12; 89,9; 94,7.12; 102,19; 115,18; 118,5.14.17.18.19; 122,4; 130,3; 135,4; 150,6), akár a közismert szóösszetételben: "Hallelujah!" (=Dicsérjétek Jahot, az URAT!)
Még hozzáteszem, hogy a "Jehova" fordítás téves kiejtés. A maszoréták ugyanis az "Adonáj" (Uram) hangzóit jelölték a JHWH négy betű alá, méghozzá úgy, ahogy azt a héber nyelv szabályai megkövetelték. Ők valójában "Adonájt" mondtak ki, nem "Jehovát". A "Jehova" kiejtés tehát mindezen ismeretek hiányából ered."
Komesz Mátyás, Az üzenetcentrikus bibliaelemzés c. könyvéből 76-77 oldalról
Lásd még:
http://testveremnek.blogspot.hu/2011/07/isten-neve-siloban.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése