"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. július 30., kedd

Hámán


Mai olvasmányaimban többször előbukkant Hámán neve.
Gondoltam egy régi írásom bejegyzem róla.
Megírásának ideje: 2000. február 17.


HÁMÁN


Téma: Felelős-e az ember azért, hogy milyen környezettel veszi körül magát?
Ige: Eszter könyve 5:9-14.


A következő fejtegetés egy olyan ószövetségi emberről szól, aki nem volt sem zsidó, sem hívő, ennek ellenére története nekünk, keresztyéneknek is tanulságos.


I. Az ember felelőssége az általános környezetének kialakításában

"Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél." (Eszter 3:1)
Hámán története a Biblia lapjain ezzel a mondattal kezdődik. Hogy Hámán miért érdemelte ki a király bizalmát, nem tudjuk, de talán nem is fontos.
A lényeg, hogy Hámánt olyan (nagy) kegyelem érte, amitől az egész élete megváltozott. Egyszeriben karrierje csúcspontjára ért. Milyen pozitív változásokat lehet megemlíteni?
- Egyrészt, az anyagi fellendülést, tekintettel arra, hogy a királytól hatalmas vagyont kapott.
- Másrészt ezzel a nagyobb vagyonnal nagyobb családot is felvállalhatott.
- Végül ráadásként egy olyan királyi rendelet, amely biztosította Hámán tekintélyét az emberek előtt.

A nagy vagyon, és a nagy család már önmagában is elegendő, hogy az ember tekintélyt szerezzen a nép körében, mégis a király rendeletben írta elő, hogy minden vezető, királyi ember hajoljon meg Hámán előtt. "A király összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király" (Eszter 3:2) E rendelet által Hámán lett a birodalom második legnagyobb embere.
Az eddigiekből azt látjuk, hogy Hámán a királynak tett valamilyen szolgálatáért olyan megbecsülésben részesült, ami minden ember fölé emelte. Nem a saját erejéből érte el, hogy nagy vagyona legyen, sem azt, hogy az emberek tiszteljék. Egy nálánál magasabb, felsőbb hatalom - jelen esetben maga a király - rendelte így. A környezetének eddigi kialakításában Hámánnak aligha lehetett beleszólása. Ezt a jelenséget hívjuk mi keresztyének: kegyelemnek.
Azonban ezzel az ajándékba kapott lehetőséggel a továbbiakban Hámánnak kellett bölcsen kormányoznia életét, ezért élete további alakulása nagyrészt saját magától függött.


II. Az ember felelőssége a szűk környezetének kialakításában

A királyi udvarban egy ember, név szerint Mordokaj, a királyi rendelet ellenére sem hajtott térdet Hámán előtt. A király udvari emberei figyelmeztették Mordokajt, majd később "jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó." (Eszter 3:4) A zsidó vallás alapkövetelménye: "Nem szabad leborulnod más isten előtt, mert az Úr, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten." (2 Mózes 34:14)
Hámán jól látta meg, hogy ha csak Mordokajra emel kezet, azzal még nem oldotta meg problémáját. Tekintettel arra, hogy egyetlen zsidó sem fog előtte meghajolni Isten tiszteletük miatt, ezért egy egész vallást kellett kiirtania, azzal a néppel együtt, amely ezt a vallást gyakorolta. A történelemben a zsidók első tervszerű megsemmisítésének gondolata Hámán büszkességéből eredt. Hámán befolyása révén elérte a királynál, hogy a birodalom egész területén "pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonukat pedig zsákmányolják el." (Eszter 3:13)
Joggal gondolhatjuk, hogy Hámán féktelen dühe ezen rendelet után csillapodott.
Vagy mégse? Egy nap "meglátta Hámán a király kapujában Mordokajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle, azért elöntötte Hámánt a méreg Mordokaj miatt. Hámán azonban erőt vett magán és hazament." (Eszter 5:9,10,a)
Vajon nem érte volna utol Mordokajt is a törvény, miszerint meg kell halnia, mert zsidó? Miért gyulladt fel ismét a harag Hámánban?

Hámán szívében romlott meg, a felfuvalkodottság és a büszkeség lett úrrá rajta. Miután hazaért, magához hívta barátait és feleségét, majd elsorolta nekik, "hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető embernél és királyi tisztviselőjénél." (Eszter 5:11) Majd így kiáltott : "De mindez nem elég nekem, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj a királyi udvarban van." (Eszter 5:13)
Felhívom a figyelmet a "de mindez nem elég nekem" szövegre, amely a telhetetlenségre utal, majd a következő mondatrészre, amelyben az említett tény csak azért lett elviselhetetlenül feloldhatatlan konfliktus, mert Hámán szívében az első helyet a büszkeség és a gőg foglalta el, a józanság és a bölcsesség helyett.
Az összehívott barátokkal kapcsolatban megjegyezendő, hogy a barátok számának hirtelen növekedése a felemelkedés egy törvényszerű következménye. "Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja" (Pl.: 19:6), "A vagyon sok barátot szerez." (Pl.: 19:4) Bár nem kérdéses, hogy Hámánnak már kitüntetése előtt is voltak barátai. A barátok kiválogatása mindig saját döntés. A döntés szubjektív ízlés, és feltételek szerint történik, ennek következtében kizárólag az egyén felelőssége, hogy milyen barátokat tart tanácsadóknak. Innentől kezdve tehát az egyén felelőssége, hogy milyen környezettel veszi körül magát, és hogy hogyan alakítja azt. "Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé." (Zsolt.26:4-5)
A "kiválasztott" barátok tulajdonságai utalhatnak, és végeredményben utalnak is az ember szívének állapotára. A felemelkedésnek ugyanis nem feltétlenül következménye, hogy rossz tanácsadó barátok jelenjenek meg, viszont a felemelkedéssel járó esetleges felfuvalkodottság elhomályosíthatja a józan ítélőképességet a barátok kiválasztásában.
Ugyanígy a feleség személye is meghatározó lehet egy-egy konfliktus feloldásánál, ezért nem mindegy magának a feleségnek a jelleme. "Aki jó feleséget talált, kincset talált." (Pl.: 18:22) "Egész életen át javát munkálja urának, nem kárát." (Pl.: 31:12)
A barátok és a feleség jelleme, valamint motivációja, továbbá a tőlük eredő tanácsok, (egy néven nevezve: a környezet, amivel az egyén körülveszi magát, magyarul a szűken értelmezett környezet) nagy mértékben befolyásolhatják az egyén döntését és a későbbi cselekedeteit.
"A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak." (Pl.: 11:16)
Hámánnak a következő tanácsot adták barátai és felesége:
"Csináltatni kell egy ötven könyök magas fát. Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a fát." (Eszter 5:14)
Ez az ige, mutatja a tanácsadó barátok szívének romlott állapotát, továbbá pedig azt, hogy mivel Hámán megfogadta a tanácsot, az ő szíve is a barátaihoz hasonlóan romlott állapotban volt. A történet folytatásából tudjuk, hogy ez a tanács végül is Hámán életébe került. Arra a fára nem az ellensége került, hanem őmaga.


Összegzés

A történet levezetése megmutatta, hogy a szűk környezet kialakításának (házépítéshez hasonlítva) alapja az ember szíve. A gonosz kívánságok a szív megromlásához vezetnek, amelyek aztán gonosz cselekedeteket eredményeznek. Jakab apostol szavaival: "Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig halált nemz." (Jakab 1:14,5)
Ha már a szív romlott, a kegyelemből kapott felemelkedés felfuvalkodottságot okoz, amely szintén eredményezhet gonosz cselekedeteket.
Szívünk állapota határozza meg, hogy milyen barátokat (Építő Elemeket) választunk, akiknek tanácsa később nagyban befolyásolhatja döntéseinket.
Továbbá szívünk állapota határozza meg azt is, hogy a felmerülő konfliktusokat végül is miként oldjuk meg, milyen tanácsokat megfogadva.

Ezek együttesen alakítják, és határozzák meg környezetünket. A jó alapra és jó elemekből épített környezetünk építőleg hat életünkre (és másokéra), míg viszont a romlott szív és a rosszul megválasztott barátok - mint Hámán esetében - totálisan romba dönthetik az eddig elért eredményeinket.
Ilyen értelemben az ember nagyon is felelős, hogy milyen környezettel veszi körül magát és eképpen lehet és legyen figyelmeztető példa nekünk keresztyéneknek Hámán története.






1 megjegyzés:

Nelly írta...

Szépen összeállított írás. Én többször olvastam Eszter könyvét, de erre egyszer sem gondoltam, amit leírtál.
Igen felelős érte az ember, hogy kikkel és hogyan veszi körbe magát. A hívő ember pedig talán még felelősebb, hogyha nem-hívőket is tart nem csak barátai, hanem a "tanácsadói" között. Bár bárki lehet segítségére és bárki lehet kísértő egy-egy döntésben.

Köszönöm, hogy megosztottad!