ISTEN A CSODÁKBAN
Hiszek abban, hogy Isten ma is akar és tud csodákat tenni. De mértéktartóbban hiszem, mint eddig. Nem a kudarcok miatt. Vagy pont azok mutatták meg, hogy Isten mindig velem van, de nem tesz lépten-nyomon csodát, még abban a nagyon kért ügyemben sem, mert Ő másképp gondolkodik, mert Ő a realitások talaján áll.
Az emberi lét értelme ugyanis, hogy kialakítsa az igaz Isten képet és az azzal járó igaz istenhitet. Ebben segít nekünk a Szent Szellem. Nem látható módon, hanem bent, a lelkünkben. Esetleg megerősítve minket kisebb-nagyobb látható csodákkal is – olyan nagyságban, ahogy nekünk hasznunkká válik.
Igaz az, mily hatalmas, látható csoda az, ha halottak támadnak fel, és betegek gyógyulnak meg! Mégis azt mondom, a legnagyobb csoda az, ha meglátjuk Isten igazi arcát, és kialakul bennünk, mint sosem múló folyam a hálaadás, a dicsőítés, és a hit Istenben. A legnagyobb, örökké tartó csoda, ha felfedezzük önmagunkban és másokban a Szent Szellem nagyszerű munkáját! Milyen csodálatos az, ha személyes életedben sikerül Istent mind jobban megértened, és benne gyönyörködnöd. Áldott legyen az Úr neve!
Az Istennek kegyelméből történő, látható csodák, mindig az igaz Isten kép kiformálását támogatják, és szolgálják. Ellenben arra vigyázni kell, hogy a csodáknak mértéktelen várása eltorzíthatja a lélekben az igaz Isten képet. Ha pedig az ilyen várakozásban lévő hívőembernek Isten csodákat teljesítene, akkor azzal a torzított Isten képet erősítené.
Ami biztos, helyes hozzáállással helyes irányú változásokat tud bennünk elindítani bármilyen csoda megtörténte, de Isten az, aki tudja, mikor minek kell megtörténnie. Bízzunk Benne!
1. Betegségről
”Én: Mindig úgy éreztem, hogy ez csak az én problémám.
Férjem: Igen, tudom, hogy miért érzel így. Ennek tényleg én vagyok az oka. Valójában mindig is vívódtam belül a betegséged miatt, és ez most is így van. Mivel nem tudtam megoldani a helyzetet (nem működtek a receptek ... (megjegy.: Karizmatikus eljárási módok), ezért inkább nem mutattam ki az érzéseimet. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba volt. Isten bocsássa ezt meg nekem, és kérlek, te is bocsáss meg nekem ezért.
Én: Itt nem értettem miről beszélsz. Miért vívódtál? Mi miatt? Talán azt gondoltad egy jó kis démonűzéssel megoldható ez? És milyen érzéseket nem mutattál ki? Én megbocsátok csak tudnom kell, hogy mit. Egy dolog feltűnt nekem, hogy a kórházban, amikor meglátogattál, mindig olyan gyorsan el is mentél. És akkor, ott valóban nem mutattad ki az érzéseid. Pedig tudom, hogy neked is fájt. Én nem bántottalak emiatt, mert tudom, hogy a férfi büszke teremtés, tudom, hogy nem szeret sírni. Azt meg főleg nem szereti, ha látják is, ha sír. Ellenben jó lett volna, ha összeszeded magad, és velem vagy többet. Erősíteni, akár egy fél napot is. Nem vádlásként mondom, mert én már akkor elfogadtam ezt a viselkedésedet, és már akkor megbocsátottam.
Férjem: Ne törődj azzal, amit mások mondanak, mert erre a problémára nincs recept sem az orvosok, s pláne nem az emberek kezében. Ez a harc a mi harcunk, és nem vagy egyedül, mert veled vagyok és veled is leszek. Elhatároztam, hogy ezentúl minden alkalommal, amikor bensőségesen együtt leszünk te meg én, Isten elé fogunk állni ezzel a problémával. Sajnálom, hogy a felelőtlenségem sok ilyen alkalmat elpazarolt a múltban, Isten bocsássa ezt meg nekem, és kérlek, te is, bocsáss meg nekem ezért.”
Ez a beszélgetés hónapokkal egy epilepsziás roham után történt. Nekünk a férjemmel, olyan karizmatikus nézőpontok után, amit a következőkben részletezek, nehéz volt tényszerűen látni a dolgokat. Elfogadni tragédiákat, amelyek velünk, Isten gyermekeivel is megtörténhetnek. Kibékíthetetlenül zavaros, magyarázatra szoruló gondok voltak ezek. A magyarázat a könyörület útján született meg: hogy honnan ered a betegség, démontól avagy természeti eredetű, teljesen mindegy. A betegségben az ember szenved, és elfogadásra, szeretetre és természetesen gyógyulásra van szüksége.
A karizmatikusoknál nagy hangsúlyt fektetnek a bűnök, betegségek, fájdalmak szellemi eredetének felkutatására, hogy kiválaszthassák a legmegfelelőbb gyógymódot (ima vagy démonűzés vagy böjt vagy Biblia olvasás vagy kézrátétel, stb. vagy ezek kombinációja). Egy kalap alá véve mind a megtéretlen embereket, mind a megtért hívőket.
Úgy gondolom, hogy a démonoktól való szabadító szolgálatnak van létjogosultsága még megtéretlen emberek esetében, azonban felmerül a kérdés, hogy a megtért, Szent Szellemmel betöltekezett hívő embernél valóban démonokat kell-e keresni a bűnök, betegségek, fájdalmak hátterében, (vagyis magában a betegben) úgy ahogy ezt a karizmatikusok feltételezik?
Szörnyű lenne, csak a feltételezés maga is. Mivé lett akkor a kegyelem, Krisztus halála, Isten szabadítása és a Szent Szellem ereje mibennünk? Megkérdezem a megtért hívő ember esetében a bűnök letételének hiányában nem emberi gyengeséget kell-e látni, a betegségeknél pedig nem valódi testi elváltozásokat, rossz működéseket kell-e keresni? Gondolkozzunk el azon, hogy a megtért újjászületett keresztyénnél valóban kell-e használni démonűzést.
A karizmatikusok főleg az olyan betegségek esetében „használják” a démonűzést, amit nem lehetett egyértelműen megmagyarázni, sőt gyógyítani sem, ilyen például az epilepszia. A karizmatikus gondolkodás számára, mivel Jézus az ilyenféle betegségben szenvedő gyermeknél démonűzést („menj ki belőle, és ne menj bele többé” Mt 17, 14-21; Mk 9,14-29; Lk 9, 37-43a) alkalmazott, egyértelmű, hogy minden epilepsziásnál is ezt kell tenni. (Érdekes megjegyezni hogy, Jézus szabadító szolgálatából, ezen gyermeken kívül, csak a gadarai őrjöngösök (Mt 8,28-34), és a zsinagógában lévő ember (Lk 4,33-36) szabadítását írja le konkrétan a Biblia.)
Fontos előre bocsátanom, hogy a megemlített gyermek, ahogyan a többi Jézus Krisztus szabadításában, vagy gyógyító szolgálatában részesülő, mivel még előtte nem találkozott Jézus Krisztussal és az ő tanításával, ezért még nem volt megtérve, nem volt az ő tanítványa, és természetesen még a Szent Szellem által sem volt megkeresztelve.
A karizmatikusok ellenben a szabadító szolgálatnak nevezett módszerüket megtért, újjászületett hívőknél is használták, és használják. Pszichiátriai eseteknél, káros szenvedélyeknél, „láthatatlan” vagyis ismeretlen okú, vagy orvosilag feltárt betegségeknél, úgy mintha azok démonok lennének.
Továbbá „kisebb” (pl.: hazugság, füllentés, káromkodás) vagy „nagyobb” bűnöknél (gyilkosság, lopás, házasságtörés) is használják a szabadító szolgálatot. Ezzel mind azt fejezve ki, hogy a bűnök és betegségek mind egy tőről fakadnak, mégpedig a démonoktól.
Micsoda győzelem ez az elmélet a Sátánnak!
Ha minden bűnben, betegségben, fájdalomban a Sátánt és annak démonait látjuk, hívő életünkben, akkor eltoljuk magunkról a felelősséget, és ráadásul babonásak leszünk. Mindez a gyengeségünket, a gyávaságunkat, és a hitetlenségünket mutatja, amely elárulja, hogy az a hívő ember nem akar Isten parancsolatai szerint járni és bízni megmentő Istenében. Mert abban akar hinni, hogy egy nagyobb hatalom, a démoni, erősebb rajta, mint a jézusi parancsolatoknak való engedelmesség.
Egyébiránt pedig, ha a szabadító szolgálat működne egy megtért újjászületett keresztyén életében, az elég nagy baj lenne, mert ez ugyanis azt mutatná, hogy Istennek az a gyermeke már rég nem a megtért, Szent Szellemmel teljes életet éli, hanem démon költözött beléje. Ám legyen, ha így van szabaduljon meg, de az is csak azért történhetett meg, mert letért az Isten parancsolatainak megtartásáról a szent életről.
A mai orvostudomány a legtöbb epilepszia kiváltó okát végig tudja követni és vissza tudja vezetni a testben lejátszódó kémiai, hormonális és elektromos folyamatokra. Sőt, mesterségesen elő is tudják idézni. Nem mintha a démonok éppenséggel nem tudnának ilyeneket előidézni, de annak, hogy valaki démonoktól megszállott, nem egy betegség megléte a bizonyíték. Sokkal inkább a szellemi állapota. A démonoktól megszállt ember, úgy gondolkodik, mint a gadarai megszállott. (Ajánlom bővebben erről a témáról, Roland Antholzer: A gonosz erői című könyvét. 1999, Ethos Kft., Bp)
Egyébiránt miért ne lehetnének megszállott emberek teljesen egészségesek!?
Az emberből szóló démon úgy nyilatkozik, mint aki ismeri Istent, tud róla, de vele szembe helyezkedik, és fél Tőle. Erre bizonyíték a zsinagógában lévő ember démontól való megszállottságának is, nem pedig a testi kortünetek. (Lk 4,33-36)
Ám, de, egy valóban megtért, valóban újjászületett hívőből nem szólhat démon, mert az egyszerűen összeegyeztethetetlen Jézus Krisztus Szent Szellemével. Két úr nem lehet egy helyen. Vagy igen?
Lk 6,43 versben Jézus Krisztus mondta: „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.”
Lásd bővebben az Igét, Lk 6,43-46
Azért, mert valami riasztó, és megmagyarázhatatlan testi betegségtünettel kerülünk szembe semmiképp nem szabad abból rögvest démonokra következtetni. Saját magamnak, magammal szemben is meg kellett harcolnom, hogy ezek a tünetek nem függnek össze démonokkal. Ráadásul mindig kisebbnek éreztem magam más embereknél, hiszen nyilvánvaló tény karizmatikus körökben, hogy az epilepszia azt jelenti, hogy az embert időnként démonok uralják. Ma már biztosan tudom ez nem lehet igaz a megtért, újjászületett keresztyén hívő esetében, hiszen benne már a Szent Lelken keresztül Isten lakik, és ahol Isten lakik ott már nem lakhat démon.
(Szerintem ennek a szellemi ténynek az elfogadásának hiánya, nyithat szellemi réseket a démon világ felé a hívő emberben! Összezavarhatja és vihet belőle erőt, gyengeségeket okozhat! Ezt az ajtót jó, ha bezárjuk, sőt befalazzuk! Ahol Isten Lelke, ott nincsenek démonok! Hiszen pont ez az ERŐnk. Esetleg csak kívülről ajtó-nyitogatós próbálkozások lehetnek. Ezeken pedig uralkodhatunk. Sőt elzavarhatjuk. - 2013)
Én magam, két nagynak számító szabadító szolgálaton és sok imádságon vettem részt e betegség kapcsán. És nem tagadom, hogy mindegyiken történt valami szellemi, bár nem tudom, hogy nem csak a saját érzelmeim csaptak-e be, és hogy esetleg nem annyira akartam-e a gyógyulást, hogy a testem és értelmem feltétel nélkül átengedte magát az isteni gyógyulás érzetének. Mert hiszen nem gyógyultam meg. Amit ki is lehet mutatni erre használatos EEG géppel. (EEG= elektroenkefalogram. Az agyi elektromos jeleket regisztráló berendezés, mellyel a rendellenes működésre utaló elektromos hullámok is detektálhatók.)
(2013 megjegyzés: két éve volt egy olyan ima, ami után az EEG nem mutatta ki a tüske jelet. Erről az egyetlen imáról tudom csak elmondani, hogy valóban történt is valami a fejemben az ima hatására, amit én is éreztem és később az EEG is kimutatott. Sőt, az időnkénti beszédelakadásom is ezután az ima után nyomtalanul elmúlt. Ettől függetlenül nem azt mondom, hogy nem kellett előtte 20 évig a sok ima és böjt, hiszen Jézus maga mondja, ez a fajta nem megy ki mással csak imádkozással.)
Hiszem, hogy ha Isten valóban meggyógyít, az EEG gép is azt fogja mutatni. Tehát Isten engem még egyszer sem gyógyított meg, de megígérte még megtérésemkor, hogy nem fogok túlságosan szenvedni emiatt a betegség miatt.
(Megjegyzés, 2013-ban: Ez eddig így is volt 20 évig. / Sőt, később másodszori kérésemre az Úr mégis megígérte, hogy meg fog gyógyítani. Ebben az ígéretében pedig bízok.
Addigis tervezem, hogy erről a betegségemről, Isten ígéretéről, harcaimról részletesebben is majd beszámolok, mert hiszem, hogy a történet - akárha isteni gyógyítás nélkül is maradna - önmagában tanulságul lehet keresztyén testvéreimnek.)
A betegségek gyógyulásában Isten nagy kegyelmére van szükség.
Továbbá a szabadító szolgálatát még használták „szelleműzésre” is. Ha például valakinek fájt a feje, mert éppen egy front ment át felettünk, a fájdalom szellemének parancsoltak, hogy távozzon el. Ezzel is bizonyos szellemiségre vagy démonra utaltak, ahelyett, hogy egyszerű testi okot, adtak volna a fájdalomnak, ebben az esetben a testre ható légnyomásváltozás különbségre adott inger. És bizony, ha esetleg megemlítetted volna, hogy feltehetőleg az időjárás miatt fáj a fejed, elég csúnyán néztek volna rád. Nos, magamról tudom, hogy például sokkal labilisabb vagyok, ha front vonul át felettünk. Szerintem ez egy laikus számára is egyértelmű, hogy ez nem nagyon függ össze démonokkal.
Megtért keresztyén hívők esetében lehetnek-e démonok a bűnök hátterében?
Hitem szerint a megtért hívő minden fajta bűnt, szenvedélyt be tud szüntetni, mert erre Istentől kapott erőt, persze nem kétlem, vannak nehezebb esetek, de ezeknek a letételében Isten segíti a megtért, szabadulni vágyó hívőt.
Jézus mondta: „menj el és többet ne vétkezz!” – feltételezve, hogy akinek ezt mondta, az képes lesz arra, hogy többet nem fog vétkezni, mert képes magát a bűntől megtartani. Nem hagyta abban a kétségben, hogy a bűn csábítása, még ha démon által is jönne, erősebb lesz, mint az engedelmessége. A parancsolatnak való engedelmesség mindig minden szellemnél erősebb.
Jn 8,11b.
„Jézus pedig ezt mondta neki: »Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!«”
Tehát én a bűnt, a betegségeket és a megszállottságot különválasztom. Nem tagadom, hogy bűnök és a betegségek mögött lehetnek démoni befolyások, megszállottságok, de a betegségek meglétét, karizmatikus szemszögből nézve prózaibb dologra vezetem vissza, minthogy csak démonokat véljek mögöttük felfedezni.
Méghozzá a paradicsomi bűnbeesés következményének, ami alól egyetlen egy ember sem kivétel. Ahogyan a test porból lett és porrá lesz, így törvény, hogy betegségek és végül halál érje az embert, a bűn következménye. Modernül úgy mondjuk: genetikai hiba miatt.
Amikor híreket hallgatok, megjegyezném, baleset-, természeti katasztrófa-, halál-eseteknél:
A HALÁL OKA A BŰN.
Minden tragédiánk, az összes fájdalmunk, nyomorúságunk a paradicsomi bűnbeeséshez köt.
Nem tudunk ettől megmenekülni. Szembe kell vele néznünk.
Emiatt a bűn miatt halt meg Krisztust, hogy nekünk szabadságot szerezzen. Méghozzá örökké tartót.
Az Ige írja, minden ellenségét legyőzi Krisztus. A bűn minden következményét. Ezt az 1000 éves királyságban fogjuk szemtől szembe meglátni, és örvendezni győzelmén, ahogyan annak a korszaknak a végén, mintegy utolsó ellenségét a halált is végleg eltörli, és minden hatalmat visszaad az Atyának. (1Kor15,26)
A karizmatikus szolgálói gyakorlatról
A Bibliában leírt Jézus Krisztus gyógyításai, a szabadító szolgálattal összevonva a karizmatikus teológusok, tanítók leegyszerűsítették mechanikus, érzelemmentes, általánosan használható eljárásokra, amelyekhez gyakran még hit se kellett pl.: egyszerűen rátették a kezüket a betegre és elmorogtak egy imát, majd továbbmentek. Tulajdonképpen a beteg ember számára a szabadító szolgálat ezzel be is fejeződött. Egyszerű, megvetendő, Jézus Krisztust utánzó, üres cselekedet ez. Isten a Bibliával nem orvosi praktikák leírásának tankönyvét adta a kezünkbe.
Az imádkozás fontos dolog. Az Úr a gyermekeinek imáját meghallgatja. Ha imádkozom valakiért, hogy az Úr gyógyítsa meg, akkor az Úr meghallgat. Imádkozhatom a beteg emberrel együtt, ez a beteg embernek biztosítékot jelent a szeretetemről, törődésemről. De nincs erőm ennél többre, Istennél van az erő és a kegyelem. Ha Ő nem adja, akkor nincs.
(2013 megjegyzés: Ettől függetlenül az Írás mondja ne tiltsátok őket, mert senki nem hívhatja Jézus nevét segítségül és általa csodát tenni, miközben átkozná is Őt egyben.
Valamint akár nyerészkedésből, akár ingyen teszik is, mégis örülök, mert hirdetik Isten Igéjét, ahogy Pál is mondja, de én mégis annak örülök, ha ingyen, és a legtisztábban az evangéliumot hirdetik, pont úgy ahogy Jézus mutatta = szegényen..)
A karizmatikusok beteg embereknek adott tanácsairól
1. Követelés elvéről
Egyes karizmatikus tanítás szerint a gyógyulást Istentől úgy veheted el, ha követeled tőle. Igaz lehet ez?
Véleményem szerint a gyógyítást az orvosra kell bízni, illetve Isten kegyelmére. Mert a karizmatikus nézőponttal megegyezően, bár annak követelés elvét nem elfogadva, én is vallom, hogy Isten ma is gyógyít, de ezt nem követelhetjük Tőle.
Pál apostol olyan városban – Tarzuszban – nőtt fel, ahol egyetemeken oktatták az orvoslástudományt, Pál apostol mégis hitt Isten gyógyító erejében. Erre az esetre pedig a karizmatikusok nagy hangsúlyt fektetnek, tehát hogy jobban hitt Isten erejében, mint az orvosokban. Illetve még jobban kiélezik ezt, úgy, hogy Pál apostolnak soha nem volt szüksége orvosra, csak is Isten erejére támaszkodott, ha netalán beteg lett. Ez szerintem merő tévedés. Azért mert a Biblia nem ír arról, hogy Pál valaha is igénybe vette volna az orvosok munkáját, az még nem jelenti eleve azt, hogy nem is tette meg. Közvetlen munkatársa Lukács, orvos volt, elképzelhetetlennek tartom, hogy Pál olyan fanatikus lett volna ezen a téren, hogy amennyiben szüksége lett volna rá, az egyik legközelebbi barátjának tudományát semmibe veszi.
Ha Pál csak Isten gyógyító erejében bízott volna, akkor azt kellene tartanunk róla, hogy Istennel különlegesebb kapcsolatban állott, mint maga Jézus Krisztus. Mert hiszen sem előtte, sem utána nem tudunk emberről, akinek minden kérésére Isten haptákba vágta volna magát, és azon nyomban alázatosan teljesítette is azt.
Hiszen Jézus is kérte: "múljon el tőlem-e pohár..." (Mt26,39)
S ha másnak nem is Neki még joga is lett volna, hogy Igaz és Szent létére való tekintettel, követelhesse, hogy ne fogjon rajta a bűn következménye!
Mégis! Engedelmeskedett az Atyának! Engedte, hogy elfolyjon a vére, s ez teste halálát okozza.
Vér - lélek - élet. Ha elfolyik a vér, elfolyik az élet, másképp nem is tudott volna meghalni Jézus!
(Pál is így fogta fel, háromszor kérte az Urat, egy tövis miatt, amit az Úr nem vett el tőle, sőt, azt mondta neki, "elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz." 1Kor12,9
Akkor most Pál követelte vagy sem? Nem követelte, hanem kérte az Urat. De hol van az leírva, hogy a továbbiakban nem fogadta el Lukács orvos gyógyszereit ebben a tövis ügyben. Miért ne fogadhatta volna el? Hiszen Pál maga mondta, neki kívánatosabb lenne elköltözni az Úrhoz, de a választottakért mégis a földi itt létet választja, hogy nekik hasznukra legyen. Tehát, nem önpusztító életet élt, nem menekült a gyógyszerek elől, hanem mindent megtett, hogy minél tovább élhessen.
Oh hányszor gondolkoztam én is ezen! - 2013)
Mérlegelni kell azt a tényt, hogy Isten nem egy automata gép, kapcsolatunknak más célja van.
Isten alkotott egy világot, benne egy rendet, amelyet a bűn felborított, helyébe állítva egy másik rendet.
De megengedte, hogy az emberek éljenek a természet adta lehetőségekkel, tehetségekkel.
Így tehát, az orvosok, tudósok eredményeivel, amelyek az embereket szolgálják. Azért adta a kezünkbe az észt, hogy az emberiség önmaga hasznára legyen vele.
És adta a kegyelmet Jézus Krisztus által, amelynek célja, hogy benne felismerjük Őt, és közeledhessünk Hozzá. Mindennek értelme és lényege, hogy Istent megtaláljuk és dicsőítsük. Minden technikai, orvosi, természettudományi fejlődésnek ez az értelme, ha ezen túlmegy, és az ember önmaga dicsőítésére használja, hogy benne, vele Isten ellen nyilatkoztassa meg önmagát, - vagyis antikrisztusi lelkülettel telik be - az olyan bűn, amellyel Isten közvetlen haragját az emberiségre vonja, amellyel így a végső ítélet eljövetelét siettetteti.
2. Előre történő dicsőítésről, hálaadásról
Van olyan nézőpont, hogy ha dicsőíted Istent vagy, ha előre hálát adsz a gyógyulásodért úgy, mintha már meggyógyultál volna, akkor meggyógyulsz. Nos, de végül is kicsoda dicsőíti Istent a gyógyulásért? Nem-e a ténylegesen meggyógyított egészséges ember? Hálát adni is csak megtörtént dolgokért szoktak.
Lehet hitben előre hálát adni, nem bibliaellenes, Dávid is ezt tette számtalan zsoltárban, de ez nem jelenti azt - ahogy azt tévesen tanítják - hogy akkor már el is várhatod, hogy Isten meggyógyít. Bizonyos, hogy lehetnek egyéni esetek, amikor Isten előre kérte a hálát, és utána gyógyított, de ezt egyénre szólóan jelenti ki az adott személynek. Egy-egy esetből nem szabad általánosságokat levonni.
Mindennap szüntelen keresni kell a hálára adandó okot, és hálát is kell adni érte a beteg hívő embernek is, úgy, mint mindenkinek. De a hívő ember a betegsége miatt kérelemmel legyen Istenhez, hogy gyógyítsa meg ne pedig hazugsággal önmaga felé. Amíg nem gyógyul meg, addig természetes, hogy kérni és könyörögni fog, nem pedig önfeledten dicsőíteni. Ez Jézus szolgálatából is látszik. Kérnek, Ő gyógyít, a gyógyultak dicsőítenek. A dicsőítés önként fakad föl a szívből, miért kellene megerőszakolni lelkünket, amikor erre nem kért fel Isten.
Nos, igazi, vérbeli karizmatikus ezt a betegség-gyógyulás felfogásomat nem hagyná ennyiben, küzdene, hogy higgyek a gyógyulásomban, mutassak „áldozatot” Istennek, hogy én hiszek az ő gyógyító erejében, hagyjam el a gyógyszereimet, és ne legyek hitetlen! Ehhez azt fűzőm hozzá, hogy Istennek nem kell tőlem áldozat, elég a hitem, nem a gyógyulásba vettet hitem, hanem az Ő Fiában való hitem.
Isten olyan hatalmas, hogy ha akarna, kérés nélkül is meggyógyítana egy pillanat alatt. Nem olyannak látom, aki csak feltétellel gyógyít, mint az orvos, aki csak pénzért teszi ugyanezt. Nem látok olyan lehetőséget, hogy kierőszakolhatnám Istentől a gyógyulásomat. Ha akarja, megteszi, ingyen, ha nem akarja, akármit csinálhatok, bármilyen áldozatot hozhatok, imádkozhatom életem végéig, akkor se fog meggyógyítani. Erre azt mondják a karizmatikusok, de Isten meg akar gyógyítani … Erre azt válaszolom, akkor tegye. Erre azt válaszolják, biztos bűn van benned … Erre azt válaszolom, igen, minden ember bűnös, de Jézus Krisztus minden bűntől megtisztított, mert hiszek az Ő kereszthalálban és feltámadásában, parancsolatait pedig megtartom.
Minden ember testi szenvedéseink gyökerét a paradicsomban történt bűnbeesésnél kell keresni. Isten Ádámot és Évát tökéletes emberként alkotta meg. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” 1Móz 1,31a. Miután a Sátán a bűn megcselekvésére kísértette az embert, Isten mindenkire így az emberre is kirótta a jogos büntetést. (1Móz 3,14-19)
Az embernek pedig ezt mondta földi életéről: „Bizony por vagy és vissza fogsz térni a porba!” 1Móz 3,19b. Ez lefordítva azt jelenti, az emberi test megfogantatásával kezdődően biológiailag fokozatosan növekszik és romlik, majd elérve egy kort az ember, testének növekedési és romlási egyensúlyát többé már nem tudja fenntartani, és fokozatosan romlani kezd, hogy végül a test 70 vagy 80 év múlva végképp működésképtelen legyen, és az emberi test elhaljon. Ez Isten büntetése, de nem azért, hogy elveszítse az embert, hanem hogy észhez térítse. Isten, Jézus Krisztusban lehetőséget adott nekünk, hogy akik hiszünk, ha meghalunk, akkor egy új testben életre keljünk. Isten, Jézus Krisztusban erejét és védelmét, adta nekünk, hogy, aki hisz Őbenne, megőrzi a Sátán minden gonoszságától örökkön örökké.
"Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." Jn 10,28
Tehát, amit mondani akarok, hogy a testi szenvedéseinket, a Sátán idézete ugyan elő, de a földi életünk során legtöbbször nem közvetlenül a Sátántól erednek azok, hanem külső környezeti hatások, és belső természetes biológiai romlás útján keletkeznek. Ha minden emberre nem is mondhatom, hogy a Sátán közvetlenül nem okoz testi kínokat, de Isten gyermekeinek életében biztos, hogy nem.
Jn 8,36
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”
Jak 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”
Hogy a betegség honnan ered? Nem tagadom, lehetnek célzott démoni eredetű betegségek, és vannak tisztán testi okokra visszavezethetők, melyek a paradicsomi bűn általános következménye. Most pedig azt vallom, hogy minden megtért, újjászületett, Szent Szellemmel megkeresztelt keresztyénnek csak testi okokra - az általános paradicsomi bűnre - visszavezethető betegségeik, fájdalmaik lehetnek!
Mert akiket az Úr Jézus Krisztus megszabadított, azok valóban szabadok, mindenféle fajta rossz szellemektől.
Az én betegségem sem más, mint a meggyengült idegrendszer tünete, amikor is, ha nem alszom ki magam, akkor az agyamban valami hormon vagy egyéb anyag nem termelődik elég mennyiségben, és erre a testem rohammal reagál. Betegségemet kordában lehet tartani, kis adag gyógyszerrel és sok pihenéssel. Nálam, mint megtért, újjászületett Krisztus hívőben nevetséges, furcsa erőviszony eltolódás feltételezése lenne az, hogy a démonok csak a gyógyszerektől és a sok pihenéstől ennyire rettegnének, a Királyok Királyának, az Uraknak Urának, a Mindenható Istennek jelenléte pedig meg se kottyanna nekik.
De vannak olyan epilepszia fajták, ahol a gyógyszerek és a pihenés sem segít, mégsem lehetne azt mondani, hogy az ilyen emberekben egyértelműen démon van. Hiszen sok betegség van, amelyre még nem találtak fel gyógyszert. Gondoljunk csak a különféle rákbetegségekre.
Kérjük Istent szüntelenül, de ne felejtsük el, szuverén joga – és ezt tartsuk meg neki – hogy meggyógyít-e, vagy sem. Akaratát vissza is vonhatja, és nem kérhetjük számon, nem erőszakoskodhatunk vele szemben, mint a durcás gyerek. Felettünk áll. Ismerjük is el Őt „felettesünknek”.
Itt nem arról van szó, hogy ő tudja mi a jó és üdvös nekünk, és ha betegek maradunk, akkor biztos így kell lennie. Ezt se lehet kizárni, de Isten gondolatai magasabbak, mint a mieink, lássuk be, nem tudjuk miért nem gyógyít meg, de szeretete felől nem lehet kétségünk. A földi létet így kell elfogadni, ahogy van, Isten a bűnbeesés után így hagyta. Vannak beavatkozásai a történelembe és a saját életünkbe, de ezek csodák, és nem követelhetők. Különösen hiszek az Igehirdetéseket megerősítendő, Mennyből küldött gyógyításokban.
Isten adott mindenki számára egy életteret egy néppel, egy várossal, egy korral. Ezeket kell felhasználnunk boldogulásunkra, megteremteni a lehetőséget Isten dicsőítésére, amely hiszem, hogy csak természetes módon történhet, tehát nem megerőszakolva lelkünket, testünket. Ezért szükséges, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ennek megteremtése pedig elsőként is a mi feladatunk és nem Istené.
Azután persze Isten is megáldhat – és hiszem, többször is áld meg, mint ahogy mi hisszük. Istennek nincs feladata ránk nézve, nem lehetnek vele szemben követeléseink. Kegyelemmel és irgalommal van felénk.
Imádkozzunk a gyógyulásunkért, mert ez szükséges, de ne terheljük meg rossz tanításokkal az újjászületett keresztyén hívőket, ne kergessük olyan szabadító szolgálat vételének elfogadásába, ami felesleges, mert gyakorlati haszna nincs, és mint Isten gyermekének megalázó is. Sőt!
Ha hamis gyógyító teszi még szellemileg káros is lehet.
2Kor 3,17
„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
***
Ezen a helyen szeretném még megemlíteni a karizmatikus körben elterjedt és elfogadott azon gondolkodás menetet, amelyben a karizmatikus hívő keresztyének saját ótestük és új testük vívódásában a Sátánnak tulajdonítanak minden kísértést, és a keresztyén életben előrevivő hátráltató körülményt.
Ebben gondolkodásmenetben nagyfokú babonaságot, és az élet elmisztifikálását látom, ezért elfogadni nem tudom.
Erre a babonaságra is ugyanazon érveimmel vagyok, mint a fent leírt betegség-démon kapcsolatra.
Felesleges az újjászületett hívőket megterhelni és riogatni a démonokkal, miközben valójában a saját ótestük ellen harcolnak. Erről bővebben a következő fejezetben írok.
---
Kéred tőlem testvérem, hogy írjam ezekhez a bejegyzésekhez alul,
hogy mikor írtam őket. Rendben, írom:
A fenti írásom készültének ideje: 2002. március – 2004. december
Az utólagos beírások 2013-ban készültek, ezeket ott jegyzem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése