"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. október 12., szombat

Hogyan nevezzük? 1. rész



Nem értem miért vagyok lemaradva évekre magamtól. Ezt arra értem, hogy nem tudok lépést tartani gondolataimmal. Ez a bejegyzésem is egy éve íródott gondolatok darabkái.
Volt oka, hogy megírtam, de végül nem küldtem el oda, ahová szántam, így landolt a blogomon.


Két kérdés volt.

Az első: Mi Jézus neve?

Szavak, megnevezések...

Ha már annyit vitáztunk mi emberek, Jézussal kapcsolatban, akkor belekevertük a nevét is.

Már Isten neveivel kapcsolatban is igen nagy a választás, kizárólagosságokból fakadó tévtanítások sokasága, így az arra épült egyházak sokasága is.

Szinte mindegyik nevére külön-külön egyház és hit alakult ki.
Mostanában Jézus nevével is hasonló dolgok történnek.
Nem azért indítottam a Jézus neve címkét, hogy erre választ adjak, hanem mert eredetileg is szándékom volt körbejárni ezt a témát, mint Isten nevével kapcsolatban is megtettem. Gyönyörködni Benne.

Rávilágítani arra a torz képre, ami egy szó, egy név, vagy egy bibliai megnevezés körül kialakulhat, dogmát, egyházat hozva köré számomra szétválasztó hasztalan vitatkozás.

Tehát ennél én sokkal finomabb akarok lenni. Magyarázni is. Inkább, csak gondolatokat ébreszteni és nem megbotránkoztatni, de mindenképpen Jézus felé irányítani.

Vannak, akik azt mondják a magyar fordításban Jézus neve egy hamis félrefordított név. Szándékos megtévesztés.

Vannak, akik tudják mi Jézus igazi neve: Joshua.

És lám! Még ezenkívül sok száz, sok ezer? Sok-sok héber-formájában, és sok-sok más idegen nyelven.

Jézus volt már, iráni, görög, néger, kínai, magyar és persze volt zsidó is.

Én nem vetem meg, egyetlen egy nyelv Jézus fordítását sem. Nekem is tud kedves lenni egy-két nyelv, vagy akár sőt a héber eredeti neve is!
De harag és gőg nélkül kellene tudomásul venni minden nyelv másképp mondja ki Isten, és Jézus nevét.
Ám a tartalom! Az ugyanaz!

Ugyanis, ami számít a szív, Jézusnak, a mi mennyei Urunknak kedves, a szív kedvességéből kiejtett név, ha Reá gondol az ember, akár mondhatod, Kedvesemnek, Gyönyörűségemnek is.

Jézusnak az Atyától új neve lesz/lett, amit senki se ismer még most. A mennyei valóságban egy nyelven egy név lesz az Ő neve, addig kicsit erőltetnek látom, hogy itt a Földön azon vitázzunk a csehek, a grúzok, vagy a zsidók mondják ki szebben és igazabbul Jézus nevét.

Hogy ilyen furcsán fejezzem ki magamat ebben a kérdésben:

Egyébiránt mi a helyzet azzal, hogy Jézus nevére minden térd meghajol? Fil 2,10

Vagy:

"nem is adatott az embereknek az ég alatt más név
amely által üdvözülhetnénk."
Apcsel 4,12

Ezek talán megtévesztő hazug, értelmezhetetlen igék lennének?
Semmiképpen.

Nem, nem. Ezek igaz Igék. De hol értenénk meg csökönyös korlátozott emberi agyunkkal, minden név az Ő nevébe van foglalva? Felette való. Mivel mennyei. Ahogy a gondolat is. Ahogy a Szél is, bár van fizikai megvalósulása, de mennyei. Egy másik metafizikai állapot, és neve is pontosan ebben a mennyei állapotában van. Tehát, ha Jézusra gondolok. Minden név felett való!

---

Szavak. Hogyan kellene Jézus nevét Igeileg mondani?

Ezért írtam az előző bejegyzésem: Miért rögtön nem is Joshua, hanem nevezzük Is(z)ainak. (Lásd itt: ISAI) Vagy hogy egyesek belém ne kössenek, mert nem vagyok teljesen Biblikus: legyen a neve: 'Isai gyökeréből vessző'?
De mégis megkérdezem, ha valami valamiből kinőtt, az nem ugyanaz?
A szőlőből szőlővessző nő, akkor az szőlő, nem?

Aki Jézus Krisztusban hisz, ismeri ezt a következő Igét, és tudja, hogy Jézus ez a vessző.


"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 
Az ÚR lelke nyugszik rajta, 
a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, 
az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. 
Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 
hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, 
és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. 
Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 
Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség." 
Ézs 11,1-5


"Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből."
Ézs 53,2

/És akkor már is meg is alapíthatom ISAI vagy JESSE Egyházát. Jaj nem akarom, vicc volt./ (Nem tudok németül, de csak itt találtam erről egy rövidke anyagot: http://de.wikipedia.org/wiki/Isai.)

De, talán, ha ennyire nagyon fontos lett volna Jézusnak, hogy imáinkban helyesen szólítsuk meg Őt, miért nem ment oda tanítványaihoz így?
"Jónapot kívánok Jézus vagyok. Ha engem a pontos nevemen szólítotok segítek nektek."

Jézus magára úgy utalt, mint Isten Fiára. Istenre, mint az Atyára.
Következetesen Atya és Fiú megnevezést használt.
Nem véletlen, hogy Jézus, azt mondta, aki hisz énbennem...
Nem azt mondta, aki hisz Jézusban, Isaiban, Joshuában, stb.
Hanem így: Aki  hisz abban, hogy én az Atyától jöttem....

Szerintem nem véletlen, hogy következetesen nem a neveken lovagolt, már Ő sem. Sőt, az emberek sem, akik segítséget kértek Tőle, így szólították: Mester! Dávid Fia! Uram!

Vagyis Jézus nem igazította ki ezeket az embereket:
"Azoké a Mennyek országa, akik tudnak ógörögül, héberül, az írásokat eredetiben olvassák, az írástudók öröklik a Mennyek országát. Gyerekek, öregek, betegek, idegenek, írástudatlanok nem juthatnak be a Mennybe. Főleg ezek közül azok nem, akik nem tudják helyesen a nevemet."

Jó dolognak tartom a Bibliai írások kutatását. (Én is azt teszem.)
Akár az eredeti nyelven, ha valaki megteheti. (Sajnos én nem tehetem.)
Jézus is megdicsérte az írástudókat, az ebben való munkájukért, de megjegyezte, hogy azok az írások Őróla tesznek tanulságot.

Azt gondolom hogy a nyelvészkedésben lehet átesni a ló túlsó oldalára.

Nekünk egyszerűeknek azt kell tudni, Isten Lelke, 2000 évig számtalan szolgájában, akik anyanyelvükön olvasták az Igét, vagy hallgatták, ugyanúgy elvégezte a munkáját.
Isten Lelke, aki tanít minket szavak által. Nem a szavak önmagukban.

Mert Isten a szíveket vizsgálja.
Nem ítél el olyan dologban, ami egyszerű félfordítás, elírás, félremondás stb.
(Egyébiránt úgy tudom ezeknek az elírásoknak a száma a Bibliában nem éri el az ötöt se, azok se érintenek lényeges teológiát, de erről majd mellékelek egy professzor munkáját. /Tévedtem, rosszul emlékeztem, utánanéztem: a hibák száma: 15-20, a professzor írása: itt/ )

Isten nevét se tudjuk hogyan kell pontosan leírni, kimondani...ki tudná megmondani, hogyan kell?
Eleve, ha tudta is Mózes, Isteni parancsból változtatnia kellett. Sőt, még azt a változtatott formát is hiába nem vehette az ember a szájára.

Akkor most mi mind Istenkáromlók vagyunk? Mert nem tudjuk Isten eredeti nevét?
Istennek több mint 300 neve ismert a Bibliából. Melyiket használjam? Hogy igaz legyek?
Görögül, héberül, vagy esetleg mondhatom magyarul is?
Örökkévaló! Vagy csak JHVH és ha igen, akkor ezt hogy mondjam?
Talán te is tudod, hogy micsoda vita van ebből az egész világon! És ennek ürügyén, mekkora a Biblia hiteltelenítése. Azt mondják az emberek, "oh a keresztények se tudják? Akkor no-comment Biblia, kukába vele!"

De, de, de tudom. Jelentkezem. Tudom, hogy kell mondani Jézus nevét. ==>

Úgy, ahogy ÉN mondom: a szívemben! Ő azt hallja.

Ahogy Dániel próféta mondja az utolsó időkben az ismeret szaporodni fog, az okosak fényleni fognak.

Ragyogjatok testvéreim! És ne filozofáljatok úgy, mint ahogy én itt fenn tettem!





A második kérdés: Mi újság a Szent Lélekkel? Holnap következik. Jaj, 14 perc választ el tőle. 

Isten áldjon testvérem, megyek aludni. 

---

Szent Lélekről:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/10/hogyan-nevezzuk-2-resz.html
http://testveremnek.blogspot.hu/2014/03/hogyan-nevezzuk-3-resz.html

Nincsenek megjegyzések: